Hatalmas örömmel jelentem be, hogy végre letelt a sminkmentes projekt két hete! El sem hiszem, hogy végre "nem kínzom magam". Az elmúlt időszakból ugye naplószerűen írtam Nektek, amit megtekinthettek a következő linkeken:

Arcdetox - 1. rész, 2. nap

Arcdetox - 2. rész, 6. nap

Arcdetox - 3. rész, 10. nap

Kezdjük az összegzést azzal, hogyan bírtam a kozmetikummentesség. Már az első hét után rájöttem, hogy a tiszta víz nem elegendő ahhoz, hogy az aznapi szennyeződésektől megtisztítsam az arcomat. Próbálkoztam a hét folyamán sima vízzel, víz+elektromon arctisztító kombinációjával, ami azért volt jobb, mert valamennyi talán leszedte az elhalt hámsejteket és kicsit felfrissítette a vérkeringést is a bőrömben. Illetve amihez még nyúltam, az az ásványvíz volt, vattapamacson és esténként azzal simítottam át a bőröm. Sajnos a mitesszereimnek ez a hét nem tett jót, pedig ellenkező hatást vártam volna. Ugyanannyi, vagy még több jelent meg az arcomon, viszont smink nélkül ezt még el sem tudtam fedni. Vajon van olyan termék, ami TÉNYLEG használ ezek ellen és nem csak a pacebo hatás miatt tűnik néha kevesebbnek? Örök gondom marad...

Végül egy hét után azért döntöttem úgy, hogy visszatérek az arcápoláshoz, mert már egyre csúnyább lett az arcom. Szerencsére az én bőröm normálnak mondható, csak akkor szokott zsírosodni, mikor valami túlzottan szárító, vagy a bőrömnek nem megfelelő terméket használok. Változást nem tapasztaltam a típusában, maradt normál, így a víz számomra semleges hatású volt. Azonban, ami nagyon aggasztott, hogy napról napra egyre pattanásosabb lettem, pedig nem változott sem a környezet, sem a táplálkozásom, de még a menstruációs hormonugrás sem most volt. Nem tudom, hogy mi okozhatta -gyanítom, hogy nem a kozmetikummentes időszakom-, de javítani akartam az állapotán ezért végül úgy döntöttem, beadom a derekam és az arcápolást nem hagyom el. Szorítkoztam a minimálra, főleg hogy most sminklemosót sem kellett használnom, ezért egy Yves Rocher-s bőrradírt használtam reggel és este, majd a neobio arckrémemmel hidratáltam, mikor úgy éreztem, hogy szükséges. És ennyi. Most úgy érzem, hogy stagnáló állapotba került és nem jöttek elő újabb aknék, csak a régiek nyomai vannak az arcomon, de azok is eltűnőben. 

És hogy hogyan éltem meg a sminkmentességet?

Mint minden posztban említettem: nagyon-nagyon nehezen. Ez a kis projekt egy önbizalom tesztelésnek volt jó, így átélhettem és elgondolkodhattam rajta magamban, hogy mit jelent nekem a smink. Nem érzem úgy, hogy feltétlenül szükségem lenne rá és nem is vagyok annyira függő, hogy csúnyának gondoljam magam nélküle. Egyszerűen kell egy plusz löket, mikor kimegyek a civilizációba, hogy a szebbnél is még szebbnek ÉREZZEM magam. És félreértés ne essék, nem a külső nyomás miatt, hanem mert magammal szemben van egy ilyen "elvárásom". Tudom, mert a barátom, a barátaim és ismerőseim elfogadnak úgy is, ha nem vagyok kifestve. Sőt, igazán fel sem tűnik nekik. A lényeg, hogy kitapasztaltam, hogy érzem magam a legmagabiztosabbnak, legszebbnek és ezért teszek is. Tudom, hogy mikor, hova milyen smink illik és mikor érzem jól magam. Egy hegyes-völgyes kiránduláshoz nyilván nem fogok felkenni semmilyen festéket az arcomra, míg egy színházba úgy megyek el szívesen, ha rajtam van egy (vörös) rúzs. Itt nem arról van szó, hogy nem tudnék élni nélküle- mert igenis tudnék, csupán egy hobbi, amiben szívesen élem ki magam és a művészi hajlamaimat is. Szeretem a színeket és az alkotás örömét, majd a végeredményt, hogy egy arcot hogy tudok a sminkkel feljavítani, átalakítani. Hogy a számtalanféle kombináció a szemsmink és a rúzs összhangjába hogyan tudja változtatni az arcomat. És hogy ez egy maszk lenne? Van egy olyan szint, amikor már igen, de egyébként nem. Az ember azzal, hogy kifesti a szemét, száját, bármilyét még nem ér el érdemi változásokat, csupán feljavítja, kiemeli azt amit szépnek gondol. 

Ezt a posztot úgy kellene megcsinálnom, mint amikor valahol megrekedt túlélők videónaplót készítenek magukról. (Mint mondjuk a 127 óra című filmben.) Valahogy ilyen a hangulatom, mikor sminkelnék, de nem tehetem. :)

Az arcdetox projektből eltelt egy hét. Végső konklúziót ugyan csak a két hét legvégén szeretnék levonni, de azt el kell árulnom, hogy a kozmetikummentesség nem működött. Pontosan a 7. napon úgy döntöttem, hogy inkább nem szeretném, hogy még rosszabbul nézzen ki az arcom, ezért elkezdtem arclemosót használni a minimumra szorítkozva. Azonban sminket még mindig nem! Meglepő módon nem kérdezgetik tőlem, hogy beteg vagyok-e, pedig régebben mindig ez történt ha nem voltam kifestve. Éjszaka pedig "pótolom a hiányosságot"; valamelyik nap azzal álmodtam, hogy sminkelek. :) Nagyon szép lett, igazi kis őszi dívaság. Már nagyon várom a sötét rúzs és nude szemek kombót. 

Egyébként azok a lányok, akik nem sminkelnek, hogyan csípik ki magukat egy-egy olyan alkalomra, mikor igazán szexik akarnak lenni? Valószínűleg az én világnézetemmel van a baj, ha ezt a kérdést feltettem. De igazából nagyon zavar a szemkörnyékem vörössége, ami ellen nem tudom hogy lehetne tenni. Már tűkön ülök, hogy leteljen a két hét. Olyannyira, hogy meg is vásároltam a régi nagy kedvenc szempillaspirálomat: a Maybelline Classic Volum' Express vízálló darabját. Illetve a kosaramban landolt még egy Essence ecset is, amivel már régóta szemeztem.

Az utóbbi napjaim azzal teltek, hogy vágyódom a sminkelés után... nagyon. Nos, ezt általában úgy elégítem ki, hogy kifestem magam és csinálok belőle egy posztot. Vagy elkezdem rendezgetni a sminkes cuccaimat, van hogy hetente 2x is. Most mivel ki nem festhettem magam, így az utóbbit választottam. Átnézegettem a rúzsokat, és kipróbáltam egy-kettőt a kezemen. No! Bevallom őszintén, hogy nagyon hiányzik a dolog és nem is tudtam, hogy ilyen függő vagyok.

A másik felfedezésem az volt, hogy a sminkmentes két hétbe bele fog esni a születésnapom és a nekem szervezett buli. Ez egy kicsit elszomorított és úgy érzem nem nagyon fogok tündökölni. És íme, 20.-a van, szülinap és én tök ragyás vagyok. No meg itt a rossz idő is, amikor már simán kipingálhatnám magam anélkül, hogy lefolyna rólam a festék. 

Mindig van 1-2 nap a héten, hogy nem festem magam, de amikor kedvem támad, akkor legalább megtehetem. Hát most nem. Szóval maradtak a beauty videók. De legalább volt erőm ahhoz, hogy elkezdjek MAC rúzsok után nézni. (Tudjátok, a fogadás, hogyha 1 évig nem rágom le a körmöm, akkor kapok a barátomtól egy mac-et.) Videók alapján sikerült is kinéznem vagy 6 színt, amik nagyon tetszenek, ebből a nagy kedvenc a Sin lett. Mindenképpen valami sötét vörös-bordó mellett fogom letenni a voksom, de majd élőben megnézem, hogy melyik passzol a legjobban. 

Ja, amúgy nagyon zavarnak a pattanások hegei, de vasárnap legalább nem mozdultam ki a lakásból, most pedig négy nap pihi...smink nékünn. Témaelterelés-témaelterelés! Akkor kifestem a körmöm. L'oreal lila lesz.

A mai posztban be fogok mutatni Nektek 5 natúrterméket, amik számomra hatalmas csalódások voltak. És sajnos én nem az a fajta vagyok, aki ha megvesz valamit, de rossz, akkor hajlandó kidobni. Nem nem....ugyan idő kell hozzá..sok idő, de elhasználom. 

Az itt felsorolt legtöbb termék vetekszik az első helyért, de azért próbáltam felállítani egy toplistát, amit visszafelé olvashattok el, azaz a legkevésbé rossztól indulva. 

Nagyon keveset szoktam testápolókat használni, de mikor elfogyott az imádott Bettina Barty testvajam (sajnos nem natúr), akkor pont egy kókuszos korszakomat éltem. Ezért esett a választásom erre a krémre, mert kókuszos volt és natúrtermék. Nagy örömmel kezdtem el használni, de egyre kevésbé szerettem. Ez olyan mértékig fajult, hogy több mint fél éve hozzá sem nyúltam. Bekerült a fürdőszobaszekrénybe és azóta nem is hiányzott. Csak ennek a posztnak az erejéig vettem elő és valószínűleg megy is majd vissza. És hogy miért kezdtem el megutálni? Gyakorlatilag semmi hatását nem éreztem. Bekentem magam, nagy nehézkesen elkezdte beszívni a bőröm, holott elég híg krém. Aztán elkezdett zavarni már az illata is és egyre jobban műnek éreztem. Így hát mit kezdjek egy olyan termékkel, aminek sem az illatát, sem a hatását nem szeretem? ...Bekerült a majd szűkösebb időkben előveszem kategóriába. Vagy soha. 

Igen, én mindig kísérletezgetem a natúr (főleg ultra sensitiv, mindenmentes) arckrémekkel. Hogy a pofikám csak a legjobbat kapja. :) De szerencsére már rátaláltam az igazira...a barátom hidratáló csókjaira...a kedvenc Neobio arckrémemre. Na de térjünk vissza erre a darabra. Annó mikor megvásároltam nagyon megtetszettek a szép összetevői és szerettem volna szeretni. De ezt sem ment. Nagyon nehéz krémről van szó, aminek szerintem sok idő kell míg beszívódik a bőrbe. Emellett van egy kissé rossz szaga, ami mondhatnánk, hogy a parfümmentes termékek egyik jellemzője, de ez sem teljesen igaz, mert vannak azok közt is viszonylag kellemesek. Én mindig zsírosnak éreztem a bőrömet felkenés után és nem is mutatott szépen tőle az arcom. Sokkal inkább kiemelte minden kis bőrhibám a csillogása miatt. Ezt a terméket azonban néha még elő szoktam kapni, ha mondjuk a könyököm nagyon kiszáradna. Arra jó és legalább valamikor el fog fogyni. 

Zselés állag, furcsa golyókkal és nulla hatással. Használat után nem érzem sem egyenletesebbnek a bőröm, sem tisztábbnak. A zselés nem nagyon lehet eloszlatni az arcon, csak csúszkál a bőrömön, a szemcsék (vagy mik...) pedig mintha benne sem lennének. És valami nagyon mű vacaknak tűnik. Az illata egyébként nem rossz. Egyetlen pozitívumaként pedig a kicsi kiszerelését tudnám említeni. De ez sem ment a kukába, próbálom az elektromos arctisztítómmal használni, hátha úgy van valami hatása. 

Sebes léptekkel haladunk a legrosszabb termék felé. Olyannyira, hogy vaciláltam, ez legyen-e a nyertes. De végül akadt használhatatlanabb. Nos ez a cucc még a boltban nagyon kecsegtető volt. Az illata szerintem egészen jó. Aztán hazahoztam és egy valóban krém állagú dolog kacsingatott a tubusból, amit elég nehéz kinyerni onnan. Szóval nem túl felhasználóbarát és emiatt gyorsan is fogy. (Kac-kac, pedig még mindig van...) Egy olyan arctisztító krémről van szó, amit felkensz vizes vagy száraz arcra és elkezded elmaszatolni vele a sminket. Mert hogy mást nem csinál. Miután szépen elkented, megpróbálod lemosni vízzel, de az sajnos nem megy, mert nagyon krémes. És hagy egy réteget is az arcon. A szemedben pedig maradt egy csomó festékes krém, amitől homályosan látsz, mert voltál olyan balga, hogy azt hitted, leszedi a sminkedet. De sebaj, mert ott a szép világos törölköződ, amibe az egészet bele tudod kenni. Aztán kezdheted előről a sminkeltávolítást valami hatásossal. Na de a gúnyt félretéve, szerintem valami katasztrófa ez a termék. Ennél csak egy rosszabb van az én készlettáramban....

...és az ez a termék. A rosszak legrosszabbjának koronázatlan hercegnője. De a koronát én most ezennel ráadom. Egy sűrű fehér krémről van szó, amit ha felkensz, gyakorlatilag lila leszel. Nem viccelek. Pont úgy fogsz kinézni, mint egy hulla. Azonban hatásos. Csak használhatatlan. :) Nem is szaporítom rá a szót. 

Nektek van olyan termék ezek közül, ami bevált? És Ti hogy állítanátok össze egy legrosszabb kenceficék toplistát? 

Úgy gondoltam, hogy a sminkes blogomon egy olyan rendhagyó poszt-sorozatot fogok indítani, ami pont a sminkmentességről szól, de remélem ettől még nem veszítek el egy kedves olvasót sem. 

Az a terv, hogy két hétig nem festem magam és nem használok semmilyen kozmetikumot az arcomra. Azaz teljesen elhagyom a krémet, az arclemosókat, maszkokat. És hogy mindezt miért? Teszek egy kis kísérletet arra, hogy valóban szükségünk van-e mindenre, amit naponta magunkra kenünk. Hogy a környezetünk tényleg annyira szennyezett-e, hogy mindenképp le kell mosnunk az arcunkat reggel és este valamiféle hasznosnak mondott lemosóval, vagy bőven megfelel erre a szerepre a tiszta víz is. Kíváncsi vagyok arra, hogy a bőröm lassan 10 év sminkelés után hogy fog reagálni, hogyha nem érintkezik semmilyen sminktermékkel, még szempillaspirállal sem. Vajon javulni fog az állapota?! Ezek mellett pedig meg szeretném figyelni, hogy az arcom mitesszerességén változtat-e valamit, hogyha nem használok kemikáliákat. 

Ebben a sorozatban most nem a természetes alapanyagok mellett fogok kampányolni, csupán megnézem hogyan bírom majd, hogy nem pingálom magam és ezt dokumentálni fogom naplószerűen.  A modern civilizáció áldozatai vagyunk-e azzal, hogy a reklámok az öregedésgátlók és mindenféle csodaszerek sorát mutatják be nekünk egy csodásabb bőr...csodásabb élet reményében. Vagy tényleg odáig jutottunk, hogy a víz külsőleges hatása már kevés és nem tud megbirkózni a szennyeződésekkel. 

(Természetesen itt nem utasítok el semmit és nem is akarok senkit megnyerni magamnak ezzel a kezdeményezéssel, mert tudom hogy vannak olyan készítmények, amik kimondottan egy-egy problémára specializálódtak és sok embernek csak ez használ a különböző bajokra.)

Ugyan csak ma fogalmaztam meg írásban, hogy mi a projekt, de augusztus 14. volt a kezdés. Pont most ért véget a hormonjaim egekben tombolása, szóval a bőröm legkisebb jóindulattal sem nevezhető szépnek, sajnos tiszta pattanás vagyok. Dehát az elhatározás nagy úr és ezekben a napokban amúgy sem annyira nehéz megállni, hogy ne sminkeljek, mert a 40 fokban rólam fél perc alatt leizzad az egész festék. Ilyenkor csak egy vékonyt tust és szempillaspirált szoktam feltenni, de aznap már ezt is elhagytam. Kicsit pucérnak éreztem magam, de valamivel könnyebb is volt, hogy bátran át tudtam törölni az arcom anélkül, hogy elmaszatoltam volna a sminkem. A bőröm így könnyebben tud lélegezni. És valahol tudat alatt is kielégítő érzés. Igazából ha egy kicsit barnább lennék, akkor jobban el tudnám viselni a sminkmentességet. 

Egy kicsit úgy érzem, hogy a munkám során is komolyabban vesznek, ha adok a külsőmre- de most, hogy ezt leírtam, elgondolkodtam azon, hogy ez a gondolat csak bennem alakult ki. Úgy hiszem, hogy mivel egyenpólóban kell dolgoznom, ezért leginkább a sminkemmel tudok tekintélyt(?) elérni. Anélkül túl fiatalnak nézek ki -főleg a 150 centimmel- és valószínűleg kevésbé határozottnak is tűnök. Másrészről pedig úgyszintén sminkeletlen nőkkel találkozok, így nem annyira hátrány. 

Szerencsére most a hétvégén két szabadnapom van és amikor itthon vagyok amúgy sem szoktam sminkelni. Ilyenkor inkább a heti karbantartást végzem és maszkokkal, arcradírral kényeztetem magam. Ehelyett most valami más chill programot kell találnom és közben titkon remélem, hogy a húgom átjön este nyaggatni, hogy sminkeljem ki. Kicsit vonakodni fogok, de azért kiélem majd magam. :)

2014. december 1-én született meg a döntés bennem, hogy létrehozzam a sminkes blogomat. Már régebb óta fantáziáltam róla, de sosem volt bátorságom elkezdeni. Arra gondoltam, hogy ki az akit érdekelne hogyan sminkelek, miket alkotok, miről mi a véleményem. Aztán pár kedves barátnőm, a KM-es pozitív vélemények hatására és a barátom támogatásával végül úgy határoztam, hogy belevágok én is. Hiszen ez a szenvedélyem és emelhetem magasabb szintre is az egészet. Ha én szeretek másokat olvasni és nézegetni a gyönyörű sminkjüket, akkor talán rám is kíváncsi lesz valaki. Fokozatosan építettem a blogot, napról napra újításokat csináltam, miközben szorgalmasan blogolok. Kételkedtem benne, hogy lesz e elég témám ahhoz, hogy fenntartsam a követőim érdeklődését, de szerencsére ilyen gondom soha nincs. Manapság már csak az időmmel állok hadilábon.

Ott kezdődött az egész smink iránti igazi rajongásom, hogy elkezdtem a külföldi beauty vloggerek videóit nézni. Kezdetben alig értettem mikről beszélnek, de hamar belerázódtam és mostanra már olyan, mintha anyanyelven beszélnének hozzám. Azért is gondoltam, hogy jó móka lesz egy blog, mert valamiképpen megmutathatom, hogy nem a papír teszi az embert - anélkül is lehet valaki jó valamiben, csak soksok gyakorlásra és kitartásra van szükség! 

Minél több idő telt el a blogom fejlesztésében annál inkább kezdtem rájönni mit és hogyan kellene csinálni. Kiderült, hogy a meglévő fényképezőgép nem a legtökéletesebb a beauty fotózáshoz, mert a beállításai kevésbé engedik azt, amit én szeretnék. Ezt a problémát orvosoltam is egy új masina megvételével. Azzal sem számoltam az alapításkor, hogy december volt és milyen nehéz a bloggerek dolga a téli fényekben. Nehéz még a tárgyakat is fotózni a szürkeségben, nemhogy egy valósághű képet lőni a színpompás sminkekről.

Általában nagyon sok poszt halmozódik fel nekem piszkozatként, szóval mindig van miből válogatni. Akadt bőven olyan is, hogy egy hónappal előre be volt időzítve az ÖSSZES poszt! Aztán mikor valami újdonság jött, amiről hirtelen írnom kellett, akkor dátumozhattam őket újra. :)

Mindeközben pedig folyamatosan böngészek, alakítom, leselkedem. Más blogokon, honlapokon ha valami megtetszett akkor megpróbáltam megkeresni a google-ben, hogy mi az adott modulnak a scriptje, hogy tudok a fotózásban fejlődni, stb. Szerencsére ezekben nagy segítségemre volt mindig a barátom, aki addig nem adta fel a kutatást, míg rá nem jött a problémáim orvosolására. :)

A kép szerkesztésénél egyszerűbb dolgom volt, ugyanis grafikusként tanultam és kicsit konyítok néhány programhoz. Azonban még a szerkesztés előtt megpróbálom a legtöbbet kihozni a fotózásnál, hogy minél kevesebb dolgom maradjon a laptopon. Többnyire csak a képkivágásokat szoktam intézni és a kontrasztot állítani. Az utóbbit próbálom nem túlzásba vinni, de szeretnék minél csinosabb képeket mutatni nektek. Ha szükség van rá, akkor a színekkel szoktam még játszani, hogy a legélethűbben adjam vissza a smink eredményét, de ez sajnos még mindig kevés sikerrel történik meg.

A sminkelésnél nem csak beauty guruktól és egymástól tanulhat az ember, hanem saját magától is a képeink tanulmányozása közben. Mindig kritikus szemmel nézem a képeket és a következő sminknél próbálom kijavítani az esetleges kis hibákat, de általában nem egyszerű. Főleg a fotózás helyszínével és a fényekkel gyűlik meg a bajom. Ezek mellett pedig figyelem a legfrissebb trendeket, nézegetem mik az adott évszak divatszínei és milyen új technikát tanulhatok el a nagyoktól.

Kozmetikumok vásárlása terén törekszek arra, hogy minél tudatosabban vásároljak. Néha nagyon vágyom egy egy dologra, de inkább lebeszélem magam. Ezt még jócskán gyakorolnom kell... Van, hogy eljátszom a gondolattal, hogy milyen újdonság érdekelne titeket, illetve mi jöhet jól a blog kapcsán, aztán mérlegelek, hogy érdemes-e költenem rá.

Az elmúlt több mint fél év összegzéseként úgy veszem észre, hogy nagyon sokat fejlődtem én is és a blog is. A kinézete most már lassan elnyeri azt a formát, amire vágytam, hogy az egész minél pofásabb és felhasználóbarátabb legyen. A termékfotózásban sikerült még nagyon pozitív változást elérnem, de ehhez szükségem volt egy jobb gépre. Éljen a Samsung-nekem ez vált be! A sminkjeim is szebbek, kidolgozottabbak szerintem, illetve egyre több lehetőségem adódott, hogy másokat sminkeljek, ami nagy előrelépés. Annyira örülök, hogy ideáig eljutottam, hogy ennek örömére egy nyereményjátékot is rendeztem Nektek, drágáimnak és hűséges olvasóimnak, aminek Máté Anna lett a nyertese. A játék alkalmával sok új blogkedvelőm is akadt, így kb másfél hónap alatt lett még vagy 50 új követőm. :) És szeretném, ha ez a szám növekedne, de ezt én, és csakis én tudom elérni, azzal ha ötletes, elgondolkodtató, kreatív és értékes posztokat gyártok. És erre törekszem is!

Ti hogyan értékelitek a blogomat? Lenne olyan poszt, amit szívesen vagy gyakrabban látnátok? Meg vagytok elégedve a külcsínnel? Vagy esetleg lenne ötletetek a változtatásra? :) Mindenki véleményét szívesen fogadom, mert az nekem is nagy segítség! :) Köszönöm, hogy végigolvastad! <3

Körülbelül 15 éves lehettem, mikor belekóstoltam a sminkelés rejtelmeibe, de akkor még csak a szemceruza volt megengedett nekem. Teljesen másképp éreztem magam vele, hatalmas önbizalmat adott. Onnantól kezdve majdnem mindennapossá vált a kihúzott szem, csak a heti kétszeri úszáskor volt problémám vele. Akkor talán még csak egy Avonos arclemosóm volt, ami kicsit csípte a szemem, de leszedte a sminket.

Szemfestés

Mint említettem, ez volt az első termék amit használhattam. Akkoriban még az volt a menő, ha az alsó szempillasor volt kifestve, ami mellesleg a kifutókon mostanában újra kezd visszajönni divatba. Természeten fekete volt, hogy minél feltűnőbb és vagányabb legyen. Aztán amikor már egyedül is el lettem engedve a városba császkálni, akkor néha betévedtünk a barátnőimmel a drogériába. Akkor ismerkedtem meg többféle kozmetikummal, amiknek addig a létezéséről sem tudtam. Bátorságot vettem magamon és 16 évesen megvettem életem első fekete folyékony szemtusát, a S-he márkától, amit azután még számtalanszor újravásároltam, mert nagyon jó. Emlékszem, hogy otthon nem mertem elárulni és egy darabig csak rejtegettem. Nem volt egy zseniális döntés, mert a nyári nagy melegtől elkezdett kifolyni mikor kibontottam. Egy kis időnek el kellett telnie mire a buli-rutinomba épült.

A szemhéjpúderekkel való kísérletezést csak pár évvel később kezdtem el, de azt is csak ha party volt. Ügyet sem vetve arra, hogyan lenne szép felkenni. Egy gagyi ecsettel a mozgó szemhéjra, vagy ha nagyon durva akartam lenni akkor cicásan próbáltam kihúzni. Ekkor a nagy kedvencem a fekete szín volt és nem is spóroltam a festékkel. Mérhetetlen menőség!!! 

Arra nem emlékszem, hogy melyik lehetett az első szempillaspirálom, de erős emlékeim vannak a Maybelline Volum Express vízálló spirálról. Egyszerűen fantasztikus az a termék! Minden egyes nap meg volt jegyezve, hogy mekkorák a pilláim. És dús...és extra fekete. Csak sokszor zavaró volt, hogy hozzáért a szemüvegemhez, illetve hogy nagyon nehéz lemosni. Ma már kicsit másképp választok spirált.

Arc

Ezek után jött az első alapozóm. Ez is egy Avonos darab volt, de borzasztó. Dehát kis tini koromban honnan is tudhattam volna, hogy mi a jó, főleg hogy itthon nem láttam senkitől. Sem nővérem nem sminkeli magát, de anyukám is csak maximum szemceruzát meg rúzst használ. Én ugyan próbáltam minél ügyesebben felvinni, de nagyon sűrű is volt, a bőrszínemhez sem nagyon illeszkedett. Kicsit úgy nézhettem ki vele, mint egy narancs. És emellett összefogott mindig mindent.

Pirosító...hmm. Hát nekem az első körben főleg egy barna árnyalat volt. Igazából szerettem, szóval ezzel nincs semmi különös tapasztalatom. 

A számra régebben mindig szájfényt használtam. Már 15-16-17 évesen is rajongtam az sötét festékért, ezért egy bordó szájfény volt a kedvencem, természetesen ezt iskolába nem használtam. Az első rúzsom megvételéig sok időnek kellett eltelnie, mert mindig úgy gondoltam, hogy nincsen szép szám és nem áll jól, ha kifestem. Kb 19 éves voltam, már egyetemen elsős, mikor megláttam egy leakciózott Maybelline nude rúzst és gondoltam adok neki egy esélyt. Onnantól megállíthatatlan lettem. :)

A szemöldökömet sem régóta formázom festékkel, az majdnem egyidős lehet az első rúzsommal. Sosem éreztem szükségét, de miután egyszer kipróbáltam úgy gondoltam, hogy tetszik, marad. 

Baklövés

Mivel mindig is érdekelt a sminkelés, ezért sokat foglalkoztam vele és így gyorsan is fejlődtem. A legnagyobb tévútnak a túé erős szemfestést gondolom. Kicsit sok volt ez a túlkeretezett, szinte már szemüvegkeretű szem. És nem csak azzal volt a probléma, hogy erősen húztam ki, hanem a szemformámat sem a jó irányba hangsúlyozta. Ezen túl talán még a nem megfelelő színű alapozóválasztást mondanám mint baklövés, de igazából azzal bármikor könnyen mellé tud nyúlni az ember, még tapasztaltan is.