"Sápadtnak tűnsz, jól vagy?" - Mindenki ismeri ezt a kérdést, akinek olyan világos, sárgás tónusú bőre van mint nekem. De jelentem, igen, mi mind jól vagyunk, csak egy gond gyötör minket....milyen alapozót válasszunk erre az arcra?!

Valószínűleg nem vagyunk egyedül azzal, hogy nehéz erre a tónusra megfelelő színű alapozót választani. De tény, hogy magyar viszonylatban főleg pirosasak vannak, így kénytelenek vagyunk innen onnan megrendelni, vagy esetleg egy jó drágát választani, amiből sok árnyalat létezik. Azonban még az utóbbi sem garancia arra, hogy megtaláljuk a tökéleteset. A mai posztban az én kedvenc darabjaimat fogom bemutatni nektek, amik hosszas, évekig tartó kísérletezés és vásárolgatás előzött meg.  No de lássuk is a medvét. 

Az ikonikus alapozót talán már nem kell bemutatni senkinek. De azért röviden mégis: egészséges és természetes kinézetet biztosít, gyenge fedéssel és pont annyira sárgásan, hogy szinte láthatatlan a bőrön, de mégis kiegyenlíti azt. Tartós, azonban viszonylag hamar átfénylik, de ez könnyen orvosolható egy kis púderrel. 

A bourjois alapozók legnagyobb pozitívuma, hogy (szerintem) mindegyik termékből létezik ez a vanilliás árnyalat, ami szuper a mi bőrünkre. A képeken ez tűnik a legsötétebbnek, azonban ez már oxidálódás után volt, illetve talán már régi is (úgyhogy le kéne cserélni). Vékonyan felvíve és gyorsan dolgozva szépen illeszkedik a bőrhöz és nem csak hihetetlenül matt és tartós egész nap, hanem még eltüntet minden bőrhibát is. 

Szerintem az itthoni drogériák egyik legvilágosabb alapozója és plusz pont neki, hogy szép nagy a színválasztéka. Szerencsére a színskálában a ránk is gondoltak, elég szép sárga alaptónusa van. Nyáron hamar átfénylett, de jelenleg ez a kedvenc alapozóm, mert csodás egészséges bőrképet ad akár 12 órán át. 

A képen míg nincs eldolgozva ez is viszonylag sötétnek tűnik a többihez képest, de ez csak azért van, mert nagyon sűrű és pigmentált. A valóságban pedig úgy néz ki a dolog, hogyha gyorsan dolgozunk vele és vékony rétegben visszük fel, akkor szépen beleolvad a bőrszínünkbe és egyáltalán nem tűnik sötétnek. 

Amióta megvan, rengeteget áradoztam már róla nektek, legfőképpen azért, mert tökéletes a színe. És nem csak a színe, hanem a természetessége is. Mellé pedig még pigmentáltság és tartósság is párosult. 

Ha pedig összességében nézzük, nagyon nehéz lenne egy sorrendet felállítani, mert mindegyik másképp viselkedik és más helyzetben, más bőrtípusra jó. Az én normál, T-zónában enyhén fényesedő bőrömre szerencsére mindegyik szuperül bevált. Talán a Too Faced-et leszámítva a NYX és a Bourjois Healthy mix vált be legjobban, de most mégis a L'oreal a kedvencem. 

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében facebookon én lehetettem csütörtökön a nap bloggere, így a bloggertársaim tőlem kérdezgettek. Annyira szuper kérdéseket kaptam, amiket igazából saját magamtól is szívesen elmeséltem volna, ha lett volna rá alkalmam. Mindenkinek köszönöm, aki megnézte a blogot és érdeklődött.

Elsőként Mészáros András kérdezte, hogy: "Mit szólsz ehhez a kis útmutatóhoz a híres festőkről, és ebben a stílusban hogyan mutatnád be a saját képeidet?"

Először is ez a kis útmutató valami fantasztikus. :D Mivel sok művészettörténetet tanultam, ezért már néha össze-vissza kutyultam, hogy melyik kinek az alkotása, de így egy kicsit könnyebb és még vicces is. A válaszhoz az is hozzátartozik, hogy mivel nagyon szeretek kísérletezni a stílusokban, ezért szerintem nincsenek annyira koncentráltan jellegzetes jegyek a képeimen. Én ezt hiszem, de mások mindig azt tanúsítják, hogy nagyon is felismerhetőek az alkotásaim. Mégis megpróbálkozok a dologgal és azt mondom, hogy 'editorial divatfotók hangulatát visszaidéző nők, igéző vagy távolba révedő tekintettel, modern expresszionista stílusban'. Viszont kíváncsi lennék, hogy Ti miként látjátok a képeimet...:)

_________________________________________________

Balázsné Sándor Zsuzsannát az érdekelte, hogy mi alapján választok kozmetikai termékeket, figyelek-e az összetevőkre és melyik az a márka, amit jó szívvel ajánlanék? Illetve hogy miért csak süteményekről írtam a gasztro rovatba?

Az hogy hogyan választok terméket, első körben ott kezdődik, hogy hallottam-e róla. Ezután utánanézek a krémmánián, ahol elolvasom mások véleményét és hogy mennyire az én bőrtípusomra ajánlják. Ezután megnézem az összetevőket és ha nincs semmi kivetnivalóm, akkor oké. Ha pedig ismeretlen termék mellett döntök, akkor valószínűleg a bőrtípusomnak megfelelő terméket kerestem egy adott kategórián belül. Majd jön az a mocskos pénzügy, mérlegelek, hogy ár-érték arányban megfelelőnek gondolom-e. Valahogy így működik nálam a választás...:) Az pedig, hogy miért csak sütik vannak a blogon nagyon egyszerű. Akkoriban még sokkal többet sütöttem, mint főztem és érdekesebbnek is találtam. A főzés még nem nagyon ment, figyelmetlenségemben sikerült mindent odaégetni. :D Mostanra viszont annyiban változott a helyzet, hogy mindkettőt nagyon szeretem csinálni, csupán még egy ételrecept sem került fel a blogra.
És hogy mit ajánlanék jó szívvel? Yves Rochert, Catrice-t, Rimmelt, The Body Shopot, NYX-et..stb.

_________________________________________________

Végh-Fodor Mónika azt akarta megtudni, hogy miként simítom egybe a művészetet a blogos dolgaimmal?

Mivel egészen kiskorom óta alkotok, ezért az volt előbb. Először rajz szak a gimnáziumban, majd művészeti főiskola és így lett grafikus/festő diplomám. A sminkelés számomra nem csak önkifejezési forma, hanem egy művészeti ág is, ezért is szeretem ennyire az editorial sminkeket, mert olyan, mint egy tökéletesen megalkotott kép. A sminkelésből jött a kozmetikumok imádata. Ehhez az egészhez hozzá van adva az írás szeretete és mivel elég érdeklődő és érzelemdús a természetem, ezért a többi blogposzt csak úgy jön, mikor-mi foglalkoztat. Természetesen ezer, meg egy téma van, ami érdekel, de mégsem érzem, hogy ezen a felületen írnék róla. Mivel ez a blog én vagyok, vagy a lelkem egy kis kuckója, ezért minden mindenből következik.

_________________________________________________

'Kialakító' Enikő is kérdésekkel bombázott, mégpedig: "Miben volt más Portugália mint kis hazánk? Mi tetszett leginkább? Milyen márkákat nem próbáltál még és szeretnéd megismerni? Melyik a kedvenc 5 terméked? Hova utaznál el legszívesebben? Van pèldaképed?"

Portugáliában leginkább az emberek természete a más, a vérmérsékletük mint az olaszoké vagy spanyoloké. Hirtelenek és hangosak. Az ország maga sokkal szárazabb és melegebb az időjárás, ami számomra plusz pont. Nem nagyon van radiátoruk és fűtésük, ami már annál inkább baj volt, hiszen egy hidegebb októberi napon igencsak lehűlt a levegő a lakásban. Egyébként Lisszabon, mivel nagyváros, nekem hasonlított Budapestre, csak több volt az emelkedő. Emellett pedig minden kockakővel van kirakva, ami a lehető legrosszabb választás, nem csak azért mert roppant kényelmetlen, hanem mert csúszik is. Nekem nagyon tetszett benne az, hogy átfolyt a városon a Tejo folyó, meg ott volt az óceán is, én pedig imádom a vízpartokat. Ja, meg volt Primark is. :D 

Márka amit még nem próbáltam...hmm...Estée Lauder, Clinique, plusz a többi high end márka. Természetesen kíváncsi vagyok rájuk. Aztán ott van még a Yankee Candle, amit szívesen tesztelnék, hogy valóban annyira jó-e, mint amekkora a hype körülötte. A Real Technique ecsetei is felcsigáznak, mint ahogy a Dose of Colours és a Colorpop is. Ja meg a MAC. Illetve a The Body Shoptól van egy arcmaszkom, de szívesen kipróbálnám az összes terméküket, annyira tetszenek!

5 kedvenc termék, random kategóriákban: Cosrx BHA, Catrice szemöldökápoló készlet, Yves Rocher selymes tápláló sampon, Rexona Shower clean izzadásgátló stick, Lime crime Vénusz palettái. Ezeket mind újravenném, vagy már újravettem rengetegszer. 

Legszívesebben Tibetbe és Toszkánába utaznék. De igazából bejárnám az egész világot, főleg a kultúrák érdekelnek. 

A példaképeim Lisa Eldridge, Kate Winslet és Shakira. Mindhármójuk maga A nő. Sikeresek, bájosak és mégis megmaradtak szerénynek. 

_________________________________________________

Diána Haracsi afelől érdeklődik, hogy melyik a kedvenc témám, amiről blogolok és van-e olyan, amiről még nem írtam, de szeretnék. 

Sok szempont lehet, hogy melyik téma a kedvenc. Nagyon szeretem megélni, mikor úgy érzem, hogy egy írás nagyon jól sikerült. Azonban az is felüdüléssel tölt el, mikor egy csodásra sikerült sminket tudok bemutatni. Talán a sminkes bejegyzéseim a kedvenceim, illetve amikor fotózáshoz sminkelek, vagy a saját projectem, amikor a fotós, sminkes, stylist szerepében is én tündöklök. :D Hirtelen nem annyira jut eszembe olyan téma, amiről még nem írtam, de szívesen belevágnék. Próbálok mindig a hangulatomnak megfelelő posztokat írni és pont ezért ennyire változatos a tartalom. 

_________________________________________________

Anna Horváth a technikai dolgokat szeretné megtudni: " Milyen masinériát használsz a fotózások alkalmával? Mennyi időt töltesz el a fotózásokkal? Van segítséged a blogdesingt illetően, vagy magad szerkeszted a honlapot?"

Nekem egy Samsung NX300-am van, ami egy milc gép. Van egy kis hibája, hogy néha nem ismeri fel a memóriakártyát és macro képekben sem kiemelkedő, de egyébként nagyon szeretem. A fotózás számomra fontos, ezért megpróbálok minél jobb képeket készíteni -nem mindig sikerül- de ehhez szorosan hozzákapcsolódik az utómunka is. Mivel nem lehet mindig verőfényes napsütés és tökéletes fények, ezért az Adobe Bridge nekem mindig jó szolgálatot tesz. Így ha nem is a fotózással töltök sok időt, de az utómunkák mindenképpen sokat vesznek el. A designt illetően sok előre elkészítettet lehet találni a neten, amiben a barátom segített, hogy a blogfelületre tudjam illeszteni. Egyébként a technikai részét is igyekszem mindig én csinálni, mert érdekel, maximum ha nagyon nem megy valami, akkor fordulok hozzá. 

_________________________________________________

Szantina Janik kérdezte: "Dolgozol a blogírás mellett? Tudom, hogy rengeteg mindenről írsz, a sminkelés mellett melyik a kedvenc kategóriád? Mi az, amit a blogolás adott neked?"

Jelenleg sajnos nem dolgozok, mert áprilisban felmondtam a stabil munkahelyemen, utána itthonról dolgoztam, de az csak pár hónapig volt rendszeres, majd kimentem Portugáliába a barátommal. Jelenleg munkát keresek, sok helyre beadtam már a jelentkezésem, de egyet igazán meg szeretnék kapni, úgyhogy nagyon nagyon szorítsatok! :) A kedvenc kategóriámról már írtam feljebb. Amit pedig a blogolástól kaphattam az a sok lehetőség. Ugyan kis blogger vagyok, de mikor érkezik 1-1 megkeresés bármi miatt, úgy örülök neki, mint majom a farkának. :) 

Kicsit hosszú lett, de ez jó, mert sokan kérdeztetek sokfélét. :) Köszönöm mindenkinek! Aki pedig lemaradt a kérdezősködésről, az kommentben felteheti. :) 

A barátommal úgy döntöttünk, hogy beköltözünk nagypapám régi lakásába, azonban rengeteg munka lesz, mire lakhatóvá és fiatalossá tesszük. Gondoltam megosztom veletek a munkálatokat, hiszen annyira lelkes vagyok, hogy végre egy saját kis kuckónk lesz és ezt szeretném nektek is átadni, mivel én is imádok lakásfelújítós dolgokat nézni/olvasni. Csak és kizárólag a mi ízlésünket fogja tükrözni és ez már csak elképzelve is olyan otthonosan hangzik. Szerencsére a szüleim hatalmas segítség ebben a projectben, ugyanis apukám igencsak ezermester, anyukám pedig a hű kis segédje mindenben. No meg mi ketten is ott vagyunk Jocóval és csináljuk amit tudunk. :)

A képek minőségéért előre is elnézéseteket kérem, nem úgy terveztem, hogy fotózgatni fogok, ezért csak a telefonom volt nálam.

Mire Portugáliából hazaértünk, a szüleim már belevágtak az első lépésekbe. Kivették a konyhabútort és leszedték a csempék egy részét a konyhában. Hiába a 70-es években lett feltéve, 1-2 kivételével jó állapotban vannak és remélhetőleg hófehérre le is tudjuk majd szépen mosni, így az megmarad majd a pult és a szekrény között, mivel amúgy is fehéret szerettem volna. Egyelőre itt meg is álltak, mert a többihez, a bútor és csempeválasztáshoz már én is kellettem. A pvc padló egyelőre maradt, így a festék potyoghat erre, úgyis fel lesz szedve.

Megérkeztünk és pár nappal később, de annál hatalmasabb hévvel bele is vágtunk mi is. Tudtuk az elején is, hogy hatalmas fába vágom a fejszém, de ilyen az, ha az ember jányának komoly elképzelései vannak a fejében. Fehér falakat akartam mindenhova, semmi tapéta, vagy lambéria. Kezdhettük tehát az ősidőkből fent maradt tapéta levakarásával, ami még annál is nehezebb, mint gondoltuk, hiszen kiderült, hogy nem 1, hanem két réteg tapéta volt már azokon a falakon. Volt ahol szépen, szárazon levált, azonban a legtöbb felületen nagyon keményen oda volt ragadva a falhoz.

Mit tesz ilyenkor egy modern ember? Utánanéz a gugliban! Találtam is pár megoldást, hogyan szedhetjük le. Végül nem vettünk tapéta felszedő folyadékot, mert az plusz költség lett volna és egy teljes lakás felújítása nem olcsó. Maradtunk tehát a házi praktikánál, festőhengerrel vizeztük a falat. Mivel több réteg volt, ezért jó néhányszor meg kellett ismételni a folyamatot, míg végül a spatulával mindent le tudtunk szedni.

Közben megérkezett a vizes ember, hogy felmérje a terepet és így tudtunk előre informálódni, mit hogyan lehet megoldani a bérházi lakásban. Speciális kérésünk volt, hogy a csap és a zuhanyzó ne egybe legyen (átfordítós megoldással), hanem külön legyen a víz. Emellett ki kell majd cserélni a wc-ben és a konyhában is a csöveket, mert rettentően el vannak már rohadva. Durva meló, de hamar meg lesz. Legalábbis úgy, hogyha előtte mi kivesszük a kádat és leszedjük a csempéket. Szóval a bontás részét apáék bevállalták, hogy kevesebb költséggel járjon.

Ja és amikor a kezem elfáradt, akkor jöhetett a lazítás, azaz pakoltam a cuccokat a szobában, dobozoltam a könyveket, elpakoltam a nippeket. Szóval kicsit kimerítettem a hátam is a dologban, de cserébe legalább semmi látszatja nem lett. EGYELŐRE! :)

Talán kicsit türelmetlen vagyok, de ez csak az izgatottságomból adódik. Nagyon várom már, hogy magam előtt lássam az elképzelteket és végre beköltözhessünk az urammal.

Én az az ember vagyok, aki nem azért kávézik, hogy erőre kapjon, hanem élvezetből. Ritka az a reggel mikor zombiként kelek fel, kávét mantrázva magamban. De ha mégis ez történne, akkor sem tudok rögtön éhgyomorra inni, mert utána még a hangokat is látnám. Ezért is van, hogy nálam a kávézás egy tízórai, vagy délutáni rituálévá nőtte ki magát. Szeretem a barátságos kávéházi, vagy kuckós kávézók hangulatát is, de szeretek otthon is kísérletezni. Ilyenkor egy rövid időre baristává válok és próbálok magasfokú ízélményt alkotni, ami nem csak feldob; elégedettséggel is tölt el. Jó érzés az otthon melegében egy finom reggeli után, vagy keksz mellett lassan kortyolgatni az édes-keserű, illatos nedűt és közben minden pillanatban megélni a lelki békémet. És ha még egy kis pluszt szeretnétek, válasszatok mindig a hangulatotokhoz illő bögrét, poharat, vagy csészét.

Nekem ezt jelenti a kávézás. :) Ha Ti is hasonló élményre vágytok vagy csak szeretnétek egy folyékony desszertet, olvassatok tovább!

Elsőként a kedvencemet hozom nektek, ami olyan, mint egy különleges narancsos bonbon. A kávé enyhén kesernyés ízét átjárja a narancs erős illóolaja, ezáltal kiemelkedik az édes íz és uralja az egészet. Tej nélkül a legfinomabb fogyasztani, mert így tényleg egy desszert élményét kapjuk. Cukor nem kimondottan szükséges hozzá, de az is rásegít a narancsos ízvilág kidomborítására, ezért én ajánlom.

> kávé

> narancs

> reszelő

> edény

> szűrő

> cukor

Veszünk egy edényt, amibe x kanál őrölt kávét teszünk. Ráreszeljük a megmosott kezeletlen narancs héját és összekeverjük a kávéval. Tehetünk bele pár cseppet a narancs levéből is. Majd felöntjük vízzel és összekavarjuk. Forrás után 1-2 percig főzzük, körülbelül addig, míg a buborékok el nem kezdik kidobni a kávét a tűzhelyre. Ezután fogunk egy szűrőt és átszűrjük az egészet, hogy ne ázzon tovább benne a kávé. Aki kicsit karácsonyosabb ízvilágra vágyik, az már az elején megspékelheti egész szegfűszeggel is. A víz mennyiségével szabályozhatjuk, hogy milyen erős kávét kapjunk.

Gondolom a legtöbb ember kipróbálta már a híres-neves pumpkin spice lattét, de én nem tartozom közéjük, így nem tudom milyen ízű lehet. Azonban megalkottam a saját sütőtökös kávémat a csípős őszi napokra. 

> kávé

> sütőtök

> (barna)cukor

> szegfűszeg

> fahéj

> tej

> turmixgép

A kávét lefőzzük, a sütőtököt sütőben kisütjük úgy hogy jól megsüljön és méginkább megédesedjen. A tejet feltesszük a tűzhelyre melegíteni a cukorral, fahéjjal és szegfűszeggel, így jól átjárja a tej ízét a kellemes fűszeres aroma. A tejet leszűrjük és beletöltjük a turmixgépbe, a sült sütőtök kikanalazott húsával együtt és jól összeturmixoljuk. Ízlés szerint tehetünk még bele fahéjat és cukrot. Ezután hozzáöntjük a kávét és így is keverünk rajta még egyet. És készen is van a melengető, habos és krémes kávékülönlegességünk. 

Ha van kedvenc kávés recepted, akkor ne habozz megosztani velünk kommentben! :)

Következett a Sephora, ahol van sok szép dolog, de nem az én pénztárcámnak. Leginkább a Too Faced Born this way alapoozója tetszik, amin már egy hónapja gondolkodok, hogy megvegyem-e. Még mindig nem sikerült eldönteni. 

A Sephora saját márkás dolgainál nézelődtem rengeteget, mert a teszterekből ítélve jó minőségű termékeik vannak. (Illetve mostanság nagyon sok sephora sminkes videókat láttam.) Leginkább egy matt rúzst szerettem volna az őszre. És meg is találtam, bele is szerettem. Bordó, enyhe rózsaszínes beütéssel, és nem extra pigmentált. Azaz pigmentált, de sokkal inkább halvány borszíne van és elég természetesnek néz ki felkenve. Már amennyire egy bordó rúzs az lehet. :)

A másik termék amit választottam egy szemhéjpúder paletta. Mint látjátok, semmi extra, de nagyon megfogott. Hogy őszinte legyek...egy szín miatt vettem meg, ami pedig az a szürkés, a Berlin underground. Annyira különleges, hogy nem tudtam betelni vele, pedig egy másik paletta lehet, hogy sokkal inkább az én színvilágom lett volna. A szürke alaptónusába egy kis türkizt csempésztek és ez egyedivé teszi. Valószínűleg lesz róla poszt, ha beválik-ha nem.

Egyik este teljesen összeállt ez a bejegyzés a fejemben, ilyen az amikor az ember álmatlanul forgolódik az ágyban. Aztán most pár nappal később próbálok magamból szavakat kicsikarni és rájöttem, hogy azt sem tudom, miről akartam írni....Egy tipp: ha gondolatod támad, mindenképp írd ki magadból, mert könnyebb utólagosan kitörölni, mint újra felidézni a hangulatot. 

Talán a legegyszerűbb lesz, ha belevágok valahol, lesz ami lesz.

Kicsivel több, mint egy hónapja vagyunk kint Portugáliában. És úgy érzem elég volt. Én tipikusan az az ember vagyok, vagy legalábbis olyannak hittem magam, aki mindenhol otthon érzi magát. Pont egy hónap után konstatáltam magamban, hogy mióta vagyunk itt és még meddig leszünk. És ahogy ezzel számot vetettem, bizony belém nyílalt a felismerés, hogy honvágyam van. Egy ideig bénító hatással bírt rám, mert sosem éreztem még ilyet, sőt igazából elképzelni sem tudtam, hogy milyen. Aztán most csak feküdtem az ágyon és mardosott maga a gondolat is, hogy milyen sokára megyünk haza. Képzeletben otthon jártam, a szobámban tettem vettem, a családommal beszélgettem, Frici cicámat szeretgettem és Miskolc főutcáját róttam. Ami eddig unalmasnak tűnt és kézzel lábbal próbáltam menekülni előle, az egy-kettőre vonzóvá vált. És nem csak ezek a dolgok, még az időjárás is. Noha utálom az őszt, a depressziós hangulatot és az esőt, bennem motoszkál az az érzés is, amikor kellemesen csíp a hideg, de tűz a nap és minden ragyog a színes levelektől. Idilli kép, de még az évszak is hiányzik. Itt most, október 3-án meleg van, eddig is az volt, az is marad egy jó ideig. Itt létünk alatt egyszer esett az eső, amit nem bánok. És a szervezetem mégis úgy gondolja, hogy most már ideje lenne valami másnak következnie. De ezt még a könnyebb része volt elfogadnia, legalább szívom magamba a d-vitamint. 

Szerencsére a honvágy fojtogató érzése nem tartott sokáig, bár még mindig bennem motoszkál a menjünk-haza-vágya. Valószínűleg a rossz kedv abból jött, hogy jól át is vertek minket és nem pedig a városnak volt elég belőlünk. El is mesélem a történetet, de ígérem, nem lesz ilyen lehangoló az egész poszt!

Szóval a történet ott kezdődött, hogy azt hittem a laptopom gallyra fog menni, mikor éjszaka a kikapcsolásnál elkezdett olyan hangosan üvölteni, mint egy motor. Fel is ráztam az uramat mély álmából, hogy tegyen valamit; próbált is, sikertelen volt. Másnap aggódtunk érte, holott a család informatikusai megnyugtattak, hogy valószínűleg, csak beporosodott a lapos belül és egy alapos tisztításra szorulna. Először mindenféle módon próbáltuk szétszedni, hogy kitakarítjuk mi magunk, de sajnos eszközök hiányában ez nem ment, mehettünk a szervizbe. Kedves volt a fickó, habár sokalltuk a 29 eurós árat, az még simán belefért a költségvetésbe, beadtuk pucolásra. Pár napig gép nélkül maradtunk. Majd a csavar itt jött, megérkezett az email, hogy kész és alulra biggyesztve egy szám, amit ők árnak gondoltak: 99ajró. Meg még pár dolog, amit ők meg akarnak csinálni rajta, természetesen a 99 eurós ár felett. Kikerekedett szemmel dühösen rohantunk be hozzájuk, hogy nebasszamármegahétszentség. Én nagyon indulatos ember vagyok, hatalmas pofával...persze ezt csak kulturált keretek közt nyilvánítom ki...csak angolul egy kicsit nehezebb megvédeni magunkat. Az újabb eladó nagyon kedves és nyugodt arccal közölte, hogy tévedés történhetett és félreérthettünk valamit, mert a laptop takarítása 99 euróba kerül. Ja, hogy akkor mi KETTEN voltunk hülyék és süketek? Ja hogy nincs semmi cetli kitéve erről? Ja hogy a same price és a 29 euró az valójában 99-et jelent?! Mindent értünk. Fél óra magyarázás után annyit sikerült elérnünk, hogy átbeszélik az ügyes, kértek 24 órát és emailen értesítenek minket arról, hogy mi lesz. Mi vártunk is. A feszültség pedig vágható volt a levegőben. Természetesen nem írtak nekünk, így bementünk hozzájuk, újból, mert a mi időnk az nem pénz. 59 ajró, ha nem tetszik az ár indíthatnak belső kivizsgálást, de ugye akkor megint laptop nélkül maradunk ki tudja meddig. Megköszöntük-ja nem! és kifizettük az árat. Mikor is itthon néztük meg, hogy nem működik a hang rajta...Az én uram még aznap este 2 órán át, majd apukám távsegítségben facebookon vagy 3 órán át minden lehetséges módot megpróbáltatott velünk-sikertelenül. Volt rá garanciánk, de ehhez a szar bandához mi vissza nem visszük a gépet még egyszer, hogy aztán megint belekontárkodjanak és még jobban tönkre tegyék. Utánanéztünk a cégnek a neten és kiderült, hogy mást is pontosan ugyanígy vertek át. Hipergigafantasztikus. Próbáltuk inkább elfelejteni az ügyet mihamarabb, habár a fogyasztóvédelmet még mindig szeretnénk rájuk küldeni. 

Nos gondolhatjátok, hogy mennyire tesz jót egy ilyen eset az önbecsülésünknek egy külföldi országban. De jöjjön egy kis jó dolog is végre. Az új helyek mindig meghozzák a kedvem az alkotáshoz. Kiugrok a megszokottságból és a pezsgő frissesség átjárja a vérem, egészen az ujjaim végéig és ezt muszáj leadnom valahol. Alkotok. A hely nem is fontos, a látottaknak nincs közvetlen köze a képeimhez, mégis szükséges eleme. Így jött az, hogy egy új technikával kezdtem el foglalkozni. Először a barátomnak egy fanart versenyre egy playstationért készítettem egy képet, majd saját magam szórakoztatására vágtam bele újra a portrékba. Ó ha tudnátok, hogy a lassan már 2 évtized alatt mennyi de mennyi arcot rajzoltam...Én sem tudnám megszámolni, mert hajlamos vagyok a régi, megunt képeimet kidobálni. De a lényeg, hogy világ életemben embereket rajzoltam, festettem, véstem, szobrászkodtam. Ebben teljesedek ki és most jött el az ideje, hogy végre létrehozzak egy felületet is ennek és már maga a gondolat, hogy a képeimnek saját oldala lesz, hihetetlenül felcsigázott és olyan lendülettel töltött fel. >>>ITT<<< tudod megnézni miket készítek és ne legyél bátortalan kedvelni is az oldalt. Ebből következett az is, hogy a portugál szállásadónk meglátta az egyik új képemet és megrendelte a saját portréját. Olyan jó érzés ez számomra! Ha esetleg Te is szeretnél egy képet magadról, családtagodról, barátodról, akkor ne tartsd magadba, hanem nyugodtan vedd fel velem a kapcsolatot. 

Miről is írhatnék még? Ja igen! Ha már ez egy beauty oldal, vagy mi a szösz, akkor szót ejtek egy kicsit ezekről is. Nyilván folyton keresem kutatom az üzleteket, ahol különböző márkákra bukkanhatnék, de talán itt pár Sephorával ki is merül a dolog. Voltam benne, szép szép, van Urban Decay, meg Too faced meg hasonló bitangdrága dolgok, de sajnos vagy nem sajnos, engem semmi nem fogott meg. Na jó, a Born this way alapozó tetszik, de már egy hónapja vacillálok. Hiába vagyok külföldön és hiába vagyok beauty blogger, ha én abból élek, amit a munkám során annó félre tudtam tenni. Nem fogok hülyeségekre költeni, és megvenni a századik szép palettát, csak mer ebben van egy szín, ami nincs meg nekem. Ennél én tudatosabb vagyok. Eleve nehéz dolog a pénzügy külföldön, mert átáll az agyunk arra, hogy mi olcsó euróban...És hiába számolom át forintba és jövök rá, hogy mégsem olyan olcsó az, ha euróban jónak tűnik a többihez képest, akkor az az érzésem, hogy jó áron van. No a Sephorában nincs így, ott egyszerűen minden drága. Más pedig nem igazán van. Kivétel a L'oreal, mert itt kb ezt az egy márkát ismerik, mint "drogériás" márka. Azért írtam idézőjelbe, mert kimondott drogériák, mint nálunk a Rossmann vagy Dm, nincsenek. Cserébe rengeteg helyen van L'oreal. Nagyon unalmas. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom tapasztalni, de otthon sokkal nagyobb a választék mint itt. És sokkal több az újdonság is, főleg hogy olvastam a L.O.V-ről, a Sleekről, stb...

Azt hiszem ennyi, amit most hirtelen ki akartam adni magamból. :) Ha még lesz valami, úgyis rátok zúdítom. :) 

Mint már sok helyen említettem, két hónapot Portugáliában töltök a barátommal. Egy újságírónál lakunk, akivel nem zökkenőmentes a kommunikáció, ugyanis nem beszélünk közös nyelvet. Zöldfülűen azt hittem, hogy ez nagy probléma lesz, de igazából bárkivel megérteti magát az ember, ha kell. Aztán a mai világban pedig itt van az internet és a google fordító, így elég bájos, mikor nyomtat nekünk pár dolgot, amit el akar mondani. Viszont szerencsére a kommunikációs hézag megoldódott az angolul jól beszélő barátnője révén. 

Lisszabon egy nyüzsgő nagyváros, telezsúfolva múzeumokkal, különféle látnivalókkal és ebből következően turistákkal. Nos igen. Akik nem a tengerparti élményekre vágynak, azok itt vannak a világ minden részéről. Nem csodálkozom, szép város. Kicsit hasonló mint Budapest, de még nagyobb és összességében más a hangulata. Akkor mi hasonló? Vannak épületek benne. Na meg emberek, sok!

Mi a Benfica nevű városrészben élünk, ahol szerintem sehol egy kertes ház, csak csupa-csupa bérházak. Ennek ellenére szeretem. Jó a közlekedés, közel a metró, és itt van 15 perc sétára Lisszabon legnagyobb bevásárlóközpontja, a Colombo. És annak ellenére, hogy ennyire lakónegyed, van bőven zöld övezet is. 

Azonban szeretek a nagyvárosból kilépni és felfedezni más kis paradicsomokat is, így először ellátogattunk a közeli Sintrába is. No ha elképzeltétek, hogy mennyi turista lehet Lisszabonban, akkor azt szorozzátok meg hárommal, és hatványozzátok, meg adjatok hozzá kétezret. +/- 5 ember. Sintrát úgy képzeljétek el, hogy bármerre néztek, mindenhol van egy kisebb hegy, vagy domb, amit eddig még nem láttatok és tuti hogy van rajta egy vár, vagy palota, vagy bármi, ami a régmúltban a gazdagoké volt. Egyébként csodás kis város, csak nem a turi-szezonban. Nem is időztünk ott sokat, indultunk tovább az óceánpartra. 

És bámm! Mivel autóval voltunk és furikázták a kis seggünket ezért egy jó hosszú part menti részt végig tudtunk nézni, sajnos a neveket nem jegyeztem meg, mert nagyon, NAGYON furcsa, mikor portugálul elhadarnak egy nevet. Ha látnám leírva, valószínűleg könnyebben menne, de hallomás alapján. Na mindegy is, a lényeg az, hogy egyik csodálatosabb és különlegesebb volt, mint a másik. Az óceánban ugyan nem sokan fürödtem, mert piszkosul hideg, de azért voltak bemerészkedő emberek, már csak azért is, hogy ne főjenek meg a parton. A barátom bemerészkedett, én csak combig, merthát nem bírtam. De akkor még csak olyan 28 fokos városnézős idő volt. Az egyik partszakasz után pedig felmentünk a magasba, ahol tudjátok mi volt? Európa legnyugatibb pontja! És egyben legszelesebb is, de ezt csak én állítom. Megpróbáltam felvenni egy videót, de semmi nem hallatszik belőle és cserébe még az arcom is olyan, mint aki sírni készül. Ezt leszámítva király hely volt. De ezt úgyis látjátok a képeken. 

Jártunk még Belém-ben is, ahová mindenképpen el kell menni az embernek, ha Portugáliában jár. Itt is rengeteg a múzeum és a látnivaló, ez Lisszabon óvárosa. Belémben láttam ÉLETEEEM legcsodálatosabb építményét, a Szent Jeromos Kolostort. Hatalmas és gyönyörű. Túldíszített és mégsem giccses. Ilyenkor az ember akarva akaratlanul is elámul a látványtól és beleképzeli magát milyen lehetett fénykorában. Legalábbis én. Aztán itt van még a Belém Tower, ahová bejutottunk, de a kilóméteres turi-sor miatt nem tudtunk felmenni a tetejére. Múzeumoztunk is, de ezeket nem részletezem, mert nem egy konkrét turistakalauzt akarok írni. Na és ott a pastéis de belém bevezetű süti, ami portugálszerte híres, de itt csinálták először. Méghozzá azért, mert a kolostorban tojásfehérjével tisztították a ruhát és a sárgájával nem tudtak mit kezdeni. És így született egy remek ötlet a felhasználására. Legalábbis ezt a részt Magyarósi Csaba videójából tudom-akit imádok, tessék nézni. 

Egy másik Lisszabonon kívüli állomásunk pedig Tomar volt, ami jóval északabbra van és nem az óceánparton. Ebből következik, hogy valami bitang meleg volt! Gyakorlatilag rosszul voltam, mikor félkómás állapotban felszenvedtem magam a dombtetején lévő Templomos lovagok várába. De miután jobban lettem, már csak csodálni tudtam az egészet. Majdnem volt olyan klassz, mint a Jeromos kolostor, csak talán még nagyobb volt az egész. Egy egész napot itt töltöttünk, míg bebarangoltuk a várat. A naplementében pedig Tomar belvárosában sétálgattunk, ami nagyon szép volt. A város közepén a folyó mentén volt egy kis szigetecske is, amin átsétáltunk, majd egy paratemplom mellett ücsörögve zártuk a városnézést. 

Körülbelül másfél hete vagyunk itt és már szerencsére jó sok mindent megtapasztaltunk, de még így is akad bőven látnivaló. Csak az idő legyen kegyesebb hozzánk, mert most jelenleg 35-38 fok van és ez estére is alig enyhül. Nagyvonalakban ezeket csináltuk a napokban, plusz bevásárlás, főzés, pihenés, shopping. Ha minden jól megy, írok majd olyan dolgokról is, amik nagyon tetszenek portugáliában és olyanról is, amiket abszolúte nem értek.