A Kikot senkinek nem kell bemutatni, szerintem minden beauty-mániás vágyik arra, hogy Magyarországon is legyen végre egy boltjuk, hisz olcsó és kiemelkedően jó minőségű termékeik vannak. Lisszabonban szerencsére van üzletük és én egyik pillanatról a másikra hirtelen ott találtam magam. Nézelődtem szerintem legalább egy órát, habár kicsit csalódás volt az egyik berlini boltjukhoz képest, ugyanis nem éreztem mondjuk szemfestékek területén azt az erős vonalat. Az akciók szuperek voltak, mégis az 5 vásárolt termékből 4-et eredeti áron vettem meg. Na de csapjunk is bele a lecsóba.

A Pure clean termékcsaládból két dolgot is választottam. Igazából elég impulzív vásárlás volt, mert annyira örültem annak, hogy ott vagyok, hogy nem tudtam józanul dönteni. Az egyik dolog a Pure clean foam, ami egy habos arclemosó normál-kombinált arcbőrre. Nekem az arcápolási szereik kinézete nagyon bejön, teljesen egyszerű és jól használható kiszerelések vannak, a hátoldalán magyar szöveggel is, és HATALMAS mennyiséget kapunk a pénzünkért. Egyszerűen jön ki a nyomós adagolóból a habocskánk és nagyon könnyed állagú, nem egy olyan sűrű borotvahabszerű képződmény. Szépen tisztít, viszont sajnos szárít. Nekem a (kén) szappanomnak van ilyen illata. Annyira nem lopta be magát a szívembe, pattanást nem okoz, így egy lemosónak jó lesz.

A Pure clean essence már egy kicsit jobban tetszik, de ezt sem érzem olyan kiemelkedően jónak a kategóriájában. Egy nagyon híg, revitalizáló, hidratáló "krém". Nos, inkább folyadék, mint krém, hiszen a neve is esszencia. Az illata nagyon jó, csak kicsit erős, főleg arcra. A hidratáló hatása elenyésző, minden bőrtípusra ajánlják, de szerintem a száraz bőrűeknek ez vajmi kevés. Nekem mostanában kevert bőröm van, a T-zónában zsírosodik és szerencsére ez az esszencia szépen kiegyenlíti a részeket, egységes bőrfelületet kapok tőle. És mivel ez is 200 ml, ezért hidratálókrém hiányában szívesen használom a testemre is. A hab és ez is körülbelül 2400 Ft körül voltak.

Smink terén pedig 3 dolog landolt a kosárkámban. Ezek közül az alapozó épp akciós volt, ezért gondoltam kipróbálom mit tud. Kezdjük is ezzel...

A Kiko Skin evolution alapozó 18 színben kapható, így a szép kis választék lévén az én világos sárgás bőrömre is megtaláltam a tökéletes árnyalatot. Kívülről a megszokott Kiko stílus és szerencsére pumpás adagolóval van ellátva, ami az én nagy kedvencem, mert könnyű vele annyit adagolni, amire szükségünk van. A termék nagyon sűrű, nem túlzok ha azt mondom, hogy ez az eddigi legsűrűbb folyékony alapozóm. Emiatt egy kicsit kételkedtem is benne hogy lesz ez majd jó kombinált bőrre. Pláne, hogy nekem nagyon izzadós az arcom és féltem, hogy kényelmetlen viselet lesz, főleg a portugál hőségben. És mekkorát tévedtem! 

Ugyan tényleg nagyon sűrű, idő kell a szép eldolgozásához és érződik, hogy rajta van a bőrön, de annyira csodásan néz ki tőle az arcom, hogy ez minden rosszat feledtet. Az eldolgozás azért hosszadalmas, mert ha kézzel csináljuk, túl sok termék kerül ránk, az ecsetet pedig jól kell megválasztani: a kissé durvább szőrű ecset alkalmasabb rá, mert a puha sörtéjű alapozóecsetbe hajlamos beleragadni, amitől zsíros érzetűek lesznek a szálak és nem tudjuk szépen elkenni. Utolsó simításként érdemes csak bevetni, hogy ne maradjon csíkos a bőrön. Sminkszivaccsal még nem próbáltam, de azt gyanítom, hogy a vizes blenderrel is klasszul fog működni. 

A közepes fedése szépen eltünteti a pattanások nyomait, egységes bőrképet adva az arcomnak. Csak egy-egy nagyobb vörös foltot nem tudott teljesen elfedni. SPF10-el van ellátva, ami szerintem kevéske, de több mint a semmi. Az eredmény pedig egy egész napon át tartó csodás bőr, maszkhatás nélkül és kellő fénnyel. Ezt a lentebbi képekkel tanúsíthatom. :) 

A Kiko természetes korrektora már kevésbé jó választás. Két színben volt kapható a boltban (webshopon több van), kivételesen nem a világosabbat hoztam el, mert az nekem nagyon piros alaptónusúnak tűnt. A sötétebbik pedig pont olyan sárgás, mint a bőröm. A fedése szinte elenyésző és sajnos nem is tudok világosítani sem a szemem alatt. Hagyjuk is inkább, 3,8ml...azt hiszem hamar el fog fogyni. 

A végére pedig a legnagyobb kis kedvencemet hagytam, a Kiko Velvet touch krémes pirosító sticket. Úristen ez valami mennyei! Mikor megláttam az egyik árnyaltot, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Csodálatosan természetes, hűvös rózsa színe van. A felvitele hihetetlenül egyszerű és nagyon gyorsan el lehet dolgozni bármivel. Én szoktam ujjal is, különböző ecsetekkel is. Könnyű vele belőni a megfelelő erősséget és igazán meglepő, hogy mennyire tartós. Rajtam ez is kibír egy napot, még este is a rózsás orcám virít vissza a tükörből. Az állagáról pedig megint ódákat lehetne zengni, ugyanis annyira púderesen krémes, hogy ejha és mégis tökéletes természetes hatása van. Hatttttalmas szerelem. 

Összességében láthatjátok, hogy elég vegyes érzésekkel vagyok az újonnan beszerzett cuccaim felé, van ami nagyon bevált és van ami pedig nem volt egy jó választás. Sajnos a szemfestékek közül nem találtam igazán kedvemre valót, de lehet hogy egyszer még vissza fogok nézni a boltba, hátha. :) 

A termékekkel készült sminken pedig láthatjátok, hogy milyen ragyogó a bőröm ettől az alapozó-pirosító kombinációtól. Highlighter nincs rajtam, mégis pont ott fénylik, ahol kell és a t-zónában pedig szép matt marad az arcom hosszú-hosszú órák elteltével is. 

Mint már sok helyen említettem, két hónapot Portugáliában töltök a barátommal. Egy újságírónál lakunk, akivel nem zökkenőmentes a kommunikáció, ugyanis nem beszélünk közös nyelvet. Zöldfülűen azt hittem, hogy ez nagy probléma lesz, de igazából bárkivel megérteti magát az ember, ha kell. Aztán a mai világban pedig itt van az internet és a google fordító, így elég bájos, mikor nyomtat nekünk pár dolgot, amit el akar mondani. Viszont szerencsére a kommunikációs hézag megoldódott az angolul jól beszélő barátnője révén. 

Lisszabon egy nyüzsgő nagyváros, telezsúfolva múzeumokkal, különféle látnivalókkal és ebből következően turistákkal. Nos igen. Akik nem a tengerparti élményekre vágynak, azok itt vannak a világ minden részéről. Nem csodálkozom, szép város. Kicsit hasonló mint Budapest, de még nagyobb és összességében más a hangulata. Akkor mi hasonló? Vannak épületek benne. Na meg emberek, sok!

Mi a Benfica nevű városrészben élünk, ahol szerintem sehol egy kertes ház, csak csupa-csupa bérházak. Ennek ellenére szeretem. Jó a közlekedés, közel a metró, és itt van 15 perc sétára Lisszabon legnagyobb bevásárlóközpontja, a Colombo. És annak ellenére, hogy ennyire lakónegyed, van bőven zöld övezet is. 

Azonban szeretek a nagyvárosból kilépni és felfedezni más kis paradicsomokat is, így először ellátogattunk a közeli Sintrába is. No ha elképzeltétek, hogy mennyi turista lehet Lisszabonban, akkor azt szorozzátok meg hárommal, és hatványozzátok, meg adjatok hozzá kétezret. +/- 5 ember. Sintrát úgy képzeljétek el, hogy bármerre néztek, mindenhol van egy kisebb hegy, vagy domb, amit eddig még nem láttatok és tuti hogy van rajta egy vár, vagy palota, vagy bármi, ami a régmúltban a gazdagoké volt. Egyébként csodás kis város, csak nem a turi-szezonban. Nem is időztünk ott sokat, indultunk tovább az óceánpartra. 

És bámm! Mivel autóval voltunk és furikázták a kis seggünket ezért egy jó hosszú part menti részt végig tudtunk nézni, sajnos a neveket nem jegyeztem meg, mert nagyon, NAGYON furcsa, mikor portugálul elhadarnak egy nevet. Ha látnám leírva, valószínűleg könnyebben menne, de hallomás alapján. Na mindegy is, a lényeg az, hogy egyik csodálatosabb és különlegesebb volt, mint a másik. Az óceánban ugyan nem sokan fürödtem, mert piszkosul hideg, de azért voltak bemerészkedő emberek, már csak azért is, hogy ne főjenek meg a parton. A barátom bemerészkedett, én csak combig, merthát nem bírtam. De akkor még csak olyan 28 fokos városnézős idő volt. Az egyik partszakasz után pedig felmentünk a magasba, ahol tudjátok mi volt? Európa legnyugatibb pontja! És egyben legszelesebb is, de ezt csak én állítom. Megpróbáltam felvenni egy videót, de semmi nem hallatszik belőle és cserébe még az arcom is olyan, mint aki sírni készül. Ezt leszámítva király hely volt. De ezt úgyis látjátok a képeken. 

Jártunk még Belém-ben is, ahová mindenképpen el kell menni az embernek, ha Portugáliában jár. Itt is rengeteg a múzeum és a látnivaló, ez Lisszabon óvárosa. Belémben láttam ÉLETEEEM legcsodálatosabb építményét, a Szent Jeromos Kolostort. Hatalmas és gyönyörű. Túldíszített és mégsem giccses. Ilyenkor az ember akarva akaratlanul is elámul a látványtól és beleképzeli magát milyen lehetett fénykorában. Legalábbis én. Aztán itt van még a Belém Tower, ahová bejutottunk, de a kilóméteres turi-sor miatt nem tudtunk felmenni a tetejére. Múzeumoztunk is, de ezeket nem részletezem, mert nem egy konkrét turistakalauzt akarok írni. Na és ott a pastéis de belém bevezetű süti, ami portugálszerte híres, de itt csinálták először. Méghozzá azért, mert a kolostorban tojásfehérjével tisztították a ruhát és a sárgájával nem tudtak mit kezdeni. És így született egy remek ötlet a felhasználására. Legalábbis ezt a részt Magyarósi Csaba videójából tudom-akit imádok, tessék nézni. 

Egy másik Lisszabonon kívüli állomásunk pedig Tomar volt, ami jóval északabbra van és nem az óceánparton. Ebből következik, hogy valami bitang meleg volt! Gyakorlatilag rosszul voltam, mikor félkómás állapotban felszenvedtem magam a dombtetején lévő Templomos lovagok várába. De miután jobban lettem, már csak csodálni tudtam az egészet. Majdnem volt olyan klassz, mint a Jeromos kolostor, csak talán még nagyobb volt az egész. Egy egész napot itt töltöttünk, míg bebarangoltuk a várat. A naplementében pedig Tomar belvárosában sétálgattunk, ami nagyon szép volt. A város közepén a folyó mentén volt egy kis szigetecske is, amin átsétáltunk, majd egy paratemplom mellett ücsörögve zártuk a városnézést. 

Körülbelül másfél hete vagyunk itt és már szerencsére jó sok mindent megtapasztaltunk, de még így is akad bőven látnivaló. Csak az idő legyen kegyesebb hozzánk, mert most jelenleg 35-38 fok van és ez estére is alig enyhül. Nagyvonalakban ezeket csináltuk a napokban, plusz bevásárlás, főzés, pihenés, shopping. Ha minden jól megy, írok majd olyan dolgokról is, amik nagyon tetszenek portugáliában és olyanról is, amiket abszolúte nem értek.