Sokszor mondtam már, hogy számomra a sminkelés olyan, mint a festés. Csak itt az üres vászon az arcunk és azzá pingáljuk, amivé csak akarjuk. Tudhatjátok azt is, hogy nem vagyok a fantáziasminkek híve - hiába szoktam néha napján próbálkozni vele- viszont a kifutókra, vagy fotózásra alkotott mesterművek lenyűgöznek. Nem ugyanaz. Szeretem a vonalakat, a foltokat, a színeket, a letisztultságot, az elvontat, a művészien csúnyát. Grafikus, festő vagyok, vagy voltam, nem amatőr, de nem is profi. Valahol a kettő határán lébecolok. Kitörni nem tudok - egyelőre - ...magamból. Szabadság kéne ehhez. hogy el tudjak rugaszkodni a megszokottól, amiben csücsülök. Vagy legalább, hogy merjek és akarjak próbálkozni. 

...

ehhez alkottam egy sminket. Nem halloweenra-az nem érdekel. Csak úgy. Mintha rajzolnék. Aztán alakul belőle valami (értékelhető)?! 

Ja és egyébként az egészet tussal csináltam, szépen lealapozott arcra. A szememen és a számon a pötty piros szájfény, az arcomon pedig burgundy szemhéjpúder van. 

(A címet Lisa Eldridge könyve inspirálta.)