Ma egy ilyen rövidke poszttal készültem nektek, amiben megmutatom, hogy miként készül egy digitális festmény. In medias res kezdéssel, szóval itt már azért bőven elkezdtem, de még koránt sincs befejezve. Mondanám, hogy nem a legizgalmasabb 10 percet (eredetileg annyi volt, csak felgyorsítottam) sikerült felvennem, de igazából ez az egész alkotás egy folyamat, ami szépen bontakozik ki. Ezt láthatjátok a végeredményből is, hogy ott már nagyon más, mint a videóban. 

És hogy miért vagyok ennyire megszállottja a portréknak? Mert minden arcon van valami szép és igéző. Próbálok mindig olyan képeket megörökíteni, amikben fellelhető az érzelem. Kedvencem a távolba révedő tekintet, a melankolikus és elgondolkodó szempár. Ezek a képek pontosan olyanok nekem mint a sminkelés és fordítva. Van egy üres felület -sokszor mondom is, hogy az arcom a vásznam-, amit élettel töltök meg és fokozatosan építem fel. Egész életemet ennek szenteltem eddig és dolgoztam már számtalan technikával, most pedig ezzel a digitális festéssel fejezem ki magam, örömet okozva ezzel sok embernek. Nem is szaporítom tovább a szót, nézzétek nyugodtan a videót. Ha pedig szeretnétek még több ilyet látni, jelezzétek kommentben. 

További munkáim, amiket még itt a blogon nem mutattam, de megtekinthetitek a FACE by Evelin Kormos nevű facebook oldalamon. Ha tetszenek a képeim, nagyon örülnék egy lájknak, hogy minél több helyen ismerjék meg a nevem. :) Köszönöm!