Hatalmas örömmel jelentem be, hogy végre letelt a sminkmentes projekt két hete! El sem hiszem, hogy végre "nem kínzom magam". Az elmúlt időszakból ugye naplószerűen írtam Nektek, amit megtekinthettek a következő linkeken:
Kezdjük az összegzést azzal, hogyan bírtam a kozmetikummentesség. Már az első hét után rájöttem, hogy a tiszta víz nem elegendő ahhoz, hogy az aznapi szennyeződésektől megtisztítsam az arcomat. Próbálkoztam a hét folyamán sima vízzel, víz+elektromon arctisztító kombinációjával, ami azért volt jobb, mert valamennyi talán leszedte az elhalt hámsejteket és kicsit felfrissítette a vérkeringést is a bőrömben. Illetve amihez még nyúltam, az az ásványvíz volt, vattapamacson és esténként azzal simítottam át a bőröm. Sajnos a mitesszereimnek ez a hét nem tett jót, pedig ellenkező hatást vártam volna. Ugyanannyi, vagy még több jelent meg az arcomon, viszont smink nélkül ezt még el sem tudtam fedni. Vajon van olyan termék, ami TÉNYLEG használ ezek ellen és nem csak a pacebo hatás miatt tűnik néha kevesebbnek? Örök gondom marad...
Végül egy hét után azért döntöttem úgy, hogy visszatérek az arcápoláshoz, mert már egyre csúnyább lett az arcom. Szerencsére az én bőröm normálnak mondható, csak akkor szokott zsírosodni, mikor valami túlzottan szárító, vagy a bőrömnek nem megfelelő terméket használok. Változást nem tapasztaltam a típusában, maradt normál, így a víz számomra semleges hatású volt. Azonban, ami nagyon aggasztott, hogy napról napra egyre pattanásosabb lettem, pedig nem változott sem a környezet, sem a táplálkozásom, de még a menstruációs hormonugrás sem most volt. Nem tudom, hogy mi okozhatta -gyanítom, hogy nem a kozmetikummentes időszakom-, de javítani akartam az állapotán ezért végül úgy döntöttem, beadom a derekam és az arcápolást nem hagyom el. Szorítkoztam a minimálra, főleg hogy most sminklemosót sem kellett használnom, ezért egy Yves Rocher-s bőrradírt használtam reggel és este, majd a neobio arckrémemmel hidratáltam, mikor úgy éreztem, hogy szükséges. És ennyi. Most úgy érzem, hogy stagnáló állapotba került és nem jöttek elő újabb aknék, csak a régiek nyomai vannak az arcomon, de azok is eltűnőben.
És hogy hogyan éltem meg a sminkmentességet?
Mint minden posztban említettem: nagyon-nagyon nehezen. Ez a kis projekt egy önbizalom tesztelésnek volt jó, így átélhettem és elgondolkodhattam rajta magamban, hogy mit jelent nekem a smink. Nem érzem úgy, hogy feltétlenül szükségem lenne rá és nem is vagyok annyira függő, hogy csúnyának gondoljam magam nélküle. Egyszerűen kell egy plusz löket, mikor kimegyek a civilizációba, hogy a szebbnél is még szebbnek ÉREZZEM magam. És félreértés ne essék, nem a külső nyomás miatt, hanem mert magammal szemben van egy ilyen "elvárásom". Tudom, mert a barátom, a barátaim és ismerőseim elfogadnak úgy is, ha nem vagyok kifestve. Sőt, igazán fel sem tűnik nekik. A lényeg, hogy kitapasztaltam, hogy érzem magam a legmagabiztosabbnak, legszebbnek és ezért teszek is. Tudom, hogy mikor, hova milyen smink illik és mikor érzem jól magam. Egy hegyes-völgyes kiránduláshoz nyilván nem fogok felkenni semmilyen festéket az arcomra, míg egy színházba úgy megyek el szívesen, ha rajtam van egy (vörös) rúzs. Itt nem arról van szó, hogy nem tudnék élni nélküle- mert igenis tudnék, csupán egy hobbi, amiben szívesen élem ki magam és a művészi hajlamaimat is. Szeretem a színeket és az alkotás örömét, majd a végeredményt, hogy egy arcot hogy tudok a sminkkel feljavítani, átalakítani. Hogy a számtalanféle kombináció a szemsmink és a rúzs összhangjába hogyan tudja változtatni az arcomat. És hogy ez egy maszk lenne? Van egy olyan szint, amikor már igen, de egyébként nem. Az ember azzal, hogy kifesti a szemét, száját, bármilyét még nem ér el érdemi változásokat, csupán feljavítja, kiemeli azt amit szépnek gondol.
És ennek örömére kisminkelem magam. :)
- 15:34
- 0 Comments
