Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene egy személyes bejegyzést írnom és ennek most jött el az ideje. Bevallom őszintén, hogy régen éreztem magam ilyen jól a bőrömben, mint mostanság.

Az utóbbi majdnem egy év alatt az első munkahelyemen dolgoztam, aminek volt szép oldala is, de fizikailag és szellemileg is nagyon kifárasztott. A cuki oldala az volt, hogy nap mint nap kisbabákat fotóztam. Azelőtt sosem volt a kezemben újszülött, de még kisgyerek sem, így nekem minden nagyon új volt. Jónak gondoltam, hogy "gyakorolhatom az anyaságot", azaz kicsit rutinossá váltam sok babadologban és rengeteg mindent tanultam a nővérektől, anyukáktól és magamtól is. Egy fiatal lánynak szerintem ez nagyon hasznos, főleg ha felmerült már a családtervezés. Félreértés ne essék, még nincs pontosan tervben a gyerek, mert a párom előbb mindenképpen szeretné elvégezni az egyetemet, hogy el tudjon majd látni minket anyagilag is. És ez így van jól. 

Szóval babafotózás... 9 hónap (pont mint egy terhesség:D) sok volt a fizikai megterhelésből, főleg úgy, hogy a január-február annyira feszített tempójú volt a kolléganőm felmondása miatt, hogy két ember feladatát kellett nekem ellátnom. Mondanom sem kell, rohanás volt az élet, rengeteg felelősséggel megfűszerezve. No és itt betelt a pohár és úgy gondoltam, hogy inkább a fizikai épségemet és a szellemi felüdülést választom. Fontosabbnak éreztem a lelki szabadságomat, mint a pénzt. És nem csak most, hanem mindig. Persze ilyenkor meg elgondolkodtam, hogy oké, hogy a szabadságot választom, de megszoktam egy kényelmet: finom és drága sajtok, 1-1 márkásabb kozmetikum, jó éttermek és hiába az összegyűjtögetett pénzem, nem kellene rögtön felélni mindet. 

És ekkor jött egy remek lehetőség- nem nekem, hanem a páromnak. Hogy csinálja külföldön a nyári szakmai gyakorlatát. Mivel nekem a legfontosabb az életben az utazás, helyek felfedezése, kultúrák megismerése, ezért noszogattam, hogy jelentkezzen. És én vele tartok. Nem önző dolog, mert neki meg jól fog jönni az önéletrajzába, szóval mindenki jól jár. Úgy tűnik, hogy minden sínen van, tehát reszkess Portugália, mert ősszel megyünk! Ez két hónapot jelent. Én nem tudom mit fogok csinálni, hogy kapok-e ilyen rövid távra munkát kint, de az sem érdekel, ha nem. Úgyis (élet)művésznek készültem. És a portás bácsitól kaptam egy tanácsot is, hogy nézzem meg a Portugál című színdarabot, mert abban jól kijön az a portugál életérzés, hogy csak bámulni a tengert és átélni a saudade (a szó jelentése itt) életérzést. Habár én nem akarok bánkódni, a mély érzések mindig ott lapulnak bennem, hol pattanásig feszülve, hol pedig érzelmesen simogatva a lelkem. Úgyhogy...csak bámulnám a tengert. 

Majd felmerült bennem a kétely és elgondolkodtam azon, hogy jó ötlet volt-e felmondanom. Rendben van, hogy spórolok és nem költök méregdrága vagy sok kozmetikumra, de valamiből kint is kell majd élnem. Egy ideig úgy volt, hogy most a pihenésnek fogom szentelni az életem, vagy legalább egy pár hetet. A fejemben már egy hosszú listát készítettem, hogy miket fogok megcsinálni és nem csak muszájból, hanem mert végre lesz időm rá. Mint például tavaszi nagytakarításra, alapos rendrakásra, elmenni a fogdokihoz, festeni festeni és festeni és hasonló dolgok, amik régebben bármikor beiktatható volt az életembe. Azt hiszem túlságosan megszoktam a művészeti egyetem adta kényelmet, hogy bármikor csinálhatok bármit, amihez csak kedvem van. 

Aztán egyszer csak akadt egy remek lehetőségem, hogy egy fotósnak dolgozzak. Mivel retusálni szeretek és nagyon kötetlennek tűnt a munka, ezért hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam. És feljebb is másztam a ranglétrán, most babák helyett óvodások fotóin dolgozok. :D A pihenési terveimet önmagam húztam keresztbe, de nem bánom. A pénz jól jön és a szabad életérzésemen sem esett csorba. Nem tudom még, hogy mennyire hosszútávú lesz ez a meló, de most anyák napja előtt mindenképp nagy a pörgés. Ja, és otthonról dolgozhatok. Home office? It's time to do the laundry. Viccet félretéve, előbb a munka, aztán a szórakozás. 

Mikor még úgy tűnt, hogy itthon leszek sokat, elhatároztam, hogy elkezdem a jogosítványt. Régóta szerettem volna, de vagy pénz, vagy kedv vagy idő nem volt hozzá. És ha nem most, hát mikor?!- kérdeztem magamtól. Úgyhogy a páromat is rábeszélve belevágtunk hát a tanulásba. Az elsősegély vizsgán már túl is lettünk szerdán. Komolyan mondom, az a vizsga egy vicc volt. Körülbelül másfél percet voltunk bent négyen és a vizsgáztató még idegbeteg is volt. Felesleges volt parázni miatta, de nem érzem felesleges tanulásnak/tudásnak. Ja és jövőhéten pedig már kezdődik is a kresz tanfolyam. Attól nem, de a vezetéstől egy kicsit tartok, ugyanis nagyon nagyon kicsi vagyok, mint azt már sokszor említettem. Hogy fogok kilátni az autóból? Mindenki a gyereküléssel viccelődik. Tudok magamon nevetni, de attól még a probléma fenn áll. Na mindegy, csak megoldjuk, lehet hogy a leendő oktatóm már rutinosabb ebben. Vagy majd vezetek barbie autót.  

Ilyen dolgok zajlanak velem, ami miatt a blog kicsit el van hanyagolva. Ezért nem is nagyon vásároltam új termékeket, meg próbálok egy kicsit tudatosabb is lenni és sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy biztos hogy szükségem van rá? Tuti, hogy el kéne mennem ebbe a boltba...? -Mert akkor biztos, hogy nem üres kézzel jönnék haza. Ezek mellett pedig valahogy nem is érzem mostanság jól magam egy túlgondolt sminkben. Szeretnék inkább minél frissebb és üdébb arcbőrt és ennyi elég. Valahogy olyasfajta lookra vágyom, mint amilyeneket a helloOctober vloggere szokott készíteni. Vagy nem is kimondottan a smink vonz, hanem az a luxus érzés, amit a videóiban nyújt. Na mindegy, nem rágódom ezen, néha eljön az a pont, amikor nincs kedvem sminkelni és nem igazán érdekelnek a paletták sem. Majd visszatér ahhoz is a kedvem, csak most más dolgok foglalnak le. 

Technikai kütyü ügyben pedig így soksok év után végre sikerült vennem egy klassz laptopot, ami csak úgy hasít. Végre tudok nagyon gyorsan képet szerkeszteni, videót vágni és játszani. Mondjuk a WoW-val, bár egyelőre nem annyira vagyok jó benne. De már 7-es szintú Warrior vagyok.....:D És lehet, hogy most cikinek gondoltok, de én nagyon szeretem a fantasy világot. Bár jobban várom, hogy az új Tomb Raiderrel játszhassak, de az még nagyon drága. Lara Croft a hősöm.

Összegezve a dolgokat, nagyon sínen van most az életem. A kis Cicmókomat (avagy a barátomat) jobban szeretem, mint valaha. Semmi stressz, csak sok szabadidő. A munkaidőmet is én oszthatom be. Van időm reggezni. Vannak terveim és céljaim és emellett tavasz van, ami nekem borzasztó sokat jelent! Éled a természet, minden gyönyörű és az idő most a legkellemesebb. Nem csoda hogy kedvem van ide-oda menni. Szeretnék egy kisebb wellnessezős városnézős pihenést is beiktatni, de ez már nem csak tőlem függ. Így telnek tehát a mindennapjaim. :) És a végére egy dal...