Már nem is tudom pontosan, hogy kinél láttam meg a Vigyázz! Kész! Posztolj! (VKP) bejegyzést, de érdekes témákat boncolgattak a bloggerek, és mivel én is nagyon szeretek irkálni, eldöntöttem, hogy akarom! Felkerestem tehát ennek a kihívásnak a szellemi atyját, aki a Pillecukor blog szerkesztője és csatlakoztam a társasághoz. Kéthetente megjelenő bejegyzésekről lesz szó és remélem, hogy mindet sikerül majd megírnom és posztolnom időben!

Szóval ennek a keretében született meg a mai bejegyzés, ami, mint látjátok a "tavalyhoz képest..." címet viseli. A tavalyi évem bővelkedett minden rosszban és jóban, de szerencsére az év vége felé egyre felfelé ívelőbben telt.

Sajnos a 2014-es év nem mondható a legjobbnak, mert sok rossz dolog történt a magánéletemben, kezdve attól, hogy elvesztettem két szeretett nagyszülőmet, otthagytam saját döntésből a mesterképzést, munkát nem találtam (azóta sem) és az egészségem sem volt a toppon. Szóval elég egy depressziós időszakon vagyok túl, amiben hatalmas segítségemre volt a drága párom, akivel tavaly júliusban jöttem össze és azóta is dúl a szerelem. :) Ezer hála, csók és ölelés neki a kitartásáért és szeretetéért.

Mint azt is tudjátok, 2014. december 1-én indítottam útjára a blogot. De ezt most nem is részletezném, mert egy hosszabb cikk készül róla. Viszont a NYEREMÉNYJÁTÉKRA július 1-ig van lehetőségetek jelentkezni. A részleteket ITT találjátok. 

Tavalyhoz képest sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Az érzelmi életemben hosszú és sivár tinédzserkorom után végre helyreállt a rend, már nem érzem magam magányosnak, mert megtaláltam a tökéletes társat az életemhez, akivel közösen nagy terveket dédelgetünk. Ez egy hatalmas támasz számomra, de nem csak ebben, hanem az élet minden területén. Mindenben támogatva vagyok, bármit is gondolok ki, vagy szeretnék csinálni. Valójában mostanra teljesedtem ki. 

Az érzelmi életemen túl azonban van egy nyomasztó érzés is, amivel több mint egy éve nem tudok mit kezdeni. Mindezt az adja, hogy nem találok munkát, mint ahogy sok más ember sem Borsodban. Ilyen ez a hely. És egyelőre ide vagyok kötve. Tudjátok, mindenki arra vágyik, hogy szabad legyen, ne kelljen dolgozni stb, de valójában ez nagyon unalmassá tud válni. Nem azt mondom, hogy az élet értelme a munka, de szükség van rá ahhoz, hogy egyensúlyban legyen a kis életünk és ne érezzük magunkat haszontalannak. 

Néha akadt olyan kihívás az évben, ami örömmel töltött el, de a legtöbből nem lett semmi és sajnos nem rajtam múlt. Azonban volt ami összejött, mint például, hogy eladtam életem első festményét!  Jeeeee!!! (ITT) A barátom szerint már jobb vagyok, mint Van Gogh...:D (Megsúgom lehet tőlem rendelni is, ha valaki díszítené a lakását ;) ) Ez mérhetetlen boldogsággal töltött el, ugyanis nagy álmom, hogy festőművész legyek! Bár sosem arra vágytam, hogy képeket adhassak el, hanem mindig úgy képzeltem el, hogy kiállításaim lesznek. 

Ami nagyon pozitív, hogy ugye itt volt nemrég a stúdiófotózásos sminkelés is (ITT), ami nagyon klasszul zajlott. Olyan menőnek éreztem ott magam, mintha egy neves magazinnak fotóznánk. :) Jó hangulatban is telt és az eredménnyel is elégedett vagyok.

Mégis a legnagyobb változás talán az előző évhez képest az a blogom. Ha ez nem lenne, valószínűleg már megőrültem volna. Így mindig akad valami tennivalóm és minden egyes új kedvelőnek úgy örülök, mint egy csodás erdei sétának tavasszal. Azaz NAGYON! :)

Talán ennyi változás van tavalyhoz képest eddig, dehát mit is várhatunk, még csak egy fél év telt el 2015-ből. :) És persze ez az év is sok dolgot tartogat még magában, de amit a legjobban várok az az első közös nyaralás a barátommal.

És Neked milyen az idei év tavalyhoz képest? :)