Nos az első részt, amit ITT találhattok, ott hagytam abba, hogy a semmi közepén vertünk tábort, ahol is valami allergiás reakció kezdte elzárni a légcsövemet.

Gyors összecsomagolás után visszaindultunk Akhisarba, ahol egy kis bolyongás után egy taxis megmutatta nekünk az utat a kórházba. Nem magyarázott semmit, csak autóba pattant és mondta hogy kövessünk. Így tettünk, így körülbelül 5-10 perc után már ott is voltunk.

A kórház maga egy tragédia számomra, utálom őket. No a török kórház ennek az utálatnak a duplája volt. Jó sokan voltak, pedig késő este volt és senki nem igazán beszélt angolul, így folyt a barkóba egy török kisvárosban éjféltájt. Megállapították, hogy allergiás reakció, ezért miért is ne tömjenek meg vénásan szteroiddal.

Életem első Törökországa, első vadkempingezése, első tengerparti élménye és első infúziója. Hallelujah! No akkor itt jön az, hogy én és a vér. Az ájulás környékezett, mikor a nővér belém vezette a csövet, de szerencsére a rosszullétem egészen hamar elmúlt. A kiütéseim még valamikor az út közben halványodtak, majdnem el is múltak és az infúziótól a bedagadt légcsövem is rendbe jött. Az egy órás "drogozás" közben Ivett a biztosításomat próbálta intézni, N. az orvosokkal diskurált, E. pedig tartotta bennem a lelket. Kb hajnali fél 2-kor végeztünk a kórházzal és visszamentünk az oliva ültetvényre. Ivettel már nem volt erőnk sátrat állítani ismét, ezért a kocsiban aludtunk. Jól aludtam és kipihenten ébredtem, mégis szörnyű volt, hogy nem tudtam kinyújtani a lábam.

Az ötödik napon a kis incidens miatt nem keltünk hajnalhasadtakor, hanem megpróbáltuk kipihenni magunkat. Alacatiba/ Cesmébe mentünk, ami az Égei tenger partján fekszik. A part szépen kiépített és homokos volt, a tenger pedig nagyon sós, kellemes meleg, tiszta és gyönyörű türkiz volt. 

Egy fürdőzéses, napozós-leégős jó délutánt töltöttünk el, ahonnan tovább álltunk Ephesusba. A romváros zárva volt már ekkorra, úgyhogy csak a bazárt néztük végig. A török fiúknak nagyon szimpatikusak voltunk, főleg miután megtudták hogy Madzsarisztánból jöttünk. Pár szerencsét hozó ajándék kitűző után elindult újra a szálláskeresés, de megfelelő hely hiányában, E. javaslatára úgy döntöttünk, hogy kempinget keresünk. A gps mutatott egy helyet; egy teljesen eldugott picinyke utcán, fegyveres katonák őrizte börtön mellett egy rozsdás kapu. Azonban a látszat néha csal - a szerencsehozó 'szem'kitűző meghozta az eredményt. Egy alig kitáblázott kis kempinget találtunk pár méterrel odébb, ahol mindössze 25 líráért alhattunk ott 4-en. Meglepő ár volt, de még meglepőbb az volt, ami a panzión túl, az udvaron fogadott minket. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte luxus körülmények fogadtak. Szép kis apartmanok, igényes kert, sok kiülős hely. A bárhelyiség kéken világító fényében megcsodáltam a gyönyörű török berendezést. Mindenhol tökéletes összhangban lévő kerámia dísztányérok sorakoztak a falon. Antik darabok nyűgöztek le mindenfelé. Régi puskák a kandalló felett díszelegtek, a kertben pedig macskák bóklásztak össze-vissza. Mégsem ez volt a hely fő attrakciója, hanem a kert közepén lévő nagy úszómedence, aminek vize 85 méter mélyről jött fel. És ez még mindig nem minden! A kert egy domboldalban húzódott, aminek a tetején megpillantottuk az éj magasába nyúló ódon várat! Pompás volt az egész, a tulaj pedig végtelenül kedves és barátságos. Kaptunk tőle egy üveg bort, én kólát a gyógyszer miatt, amit egy pálmafa alatt lévő kovácsoltvas asztalnál fogyasztottunk el a medence mellett. 

A tulaj és vendégei kérleltek minket, hogy tartsunk velük. Ez be is következett, de előtte tartottunk egy éjszakai fürdőzést a 23 fokos vízben. Az erkélyről lejött hozzánk a társaság, olyan 50-60 körüli török férfiak voltak: a tulaj, 2 doktor (akiknek minden bizonnyal nem is volt nevük, csak doctor...:)) és a Texasban élő Jack. Nagyon jót beszélgettünk, ismerkedtünk, viccelődtünk. Az este folyamán, amíg ők benyakaltak egy üveg Red Labelt, megettünk egy sárgadinnyét és megnézendő helyeket javasoltak nekünk, térképes útvonallal együtt. Aztán pikk pakk, a jó társaságban repül az idő alapon hajnal 3 lett és mi aludni tértünk. A jól sikerült este után ezért is nem lett betervezve a korai kelés, úgyhogy csak 9-kor kecmeregtünk ki a sátorból. Kis pakolászás és zuhany után a tulaj, Falco és Jack meginvitáltak minket egy reggelire. Csillapították a tea-elvonási tüneteimet egy jó erős fekete teával. Ehettünk sajtot, olivát, házi birsalma jamet, mézet és lekvárt, kenyérrel, vagy magvas pereccel. Szóval volt ott egy kisebb fajta terülj-terülj asztalkám. A barátainkká váltak, ezért megajándékoztuk őket egy szerény mennyiségű szilva házipálinkával. Falco rögtön kitalálta a meglepetésünket az ásványvizes üvegben.