Mint már sok helyen említettem, két hónapot Portugáliában töltök a barátommal. Egy újságírónál lakunk, akivel nem zökkenőmentes a kommunikáció, ugyanis nem beszélünk közös nyelvet. Zöldfülűen azt hittem, hogy ez nagy probléma lesz, de igazából bárkivel megérteti magát az ember, ha kell. Aztán a mai világban pedig itt van az internet és a google fordító, így elég bájos, mikor nyomtat nekünk pár dolgot, amit el akar mondani. Viszont szerencsére a kommunikációs hézag megoldódott az angolul jól beszélő barátnője révén. 

Lisszabon egy nyüzsgő nagyváros, telezsúfolva múzeumokkal, különféle látnivalókkal és ebből következően turistákkal. Nos igen. Akik nem a tengerparti élményekre vágynak, azok itt vannak a világ minden részéről. Nem csodálkozom, szép város. Kicsit hasonló mint Budapest, de még nagyobb és összességében más a hangulata. Akkor mi hasonló? Vannak épületek benne. Na meg emberek, sok!

Mi a Benfica nevű városrészben élünk, ahol szerintem sehol egy kertes ház, csak csupa-csupa bérházak. Ennek ellenére szeretem. Jó a közlekedés, közel a metró, és itt van 15 perc sétára Lisszabon legnagyobb bevásárlóközpontja, a Colombo. És annak ellenére, hogy ennyire lakónegyed, van bőven zöld övezet is. 

Azonban szeretek a nagyvárosból kilépni és felfedezni más kis paradicsomokat is, így először ellátogattunk a közeli Sintrába is. No ha elképzeltétek, hogy mennyi turista lehet Lisszabonban, akkor azt szorozzátok meg hárommal, és hatványozzátok, meg adjatok hozzá kétezret. +/- 5 ember. Sintrát úgy képzeljétek el, hogy bármerre néztek, mindenhol van egy kisebb hegy, vagy domb, amit eddig még nem láttatok és tuti hogy van rajta egy vár, vagy palota, vagy bármi, ami a régmúltban a gazdagoké volt. Egyébként csodás kis város, csak nem a turi-szezonban. Nem is időztünk ott sokat, indultunk tovább az óceánpartra. 

És bámm! Mivel autóval voltunk és furikázták a kis seggünket ezért egy jó hosszú part menti részt végig tudtunk nézni, sajnos a neveket nem jegyeztem meg, mert nagyon, NAGYON furcsa, mikor portugálul elhadarnak egy nevet. Ha látnám leírva, valószínűleg könnyebben menne, de hallomás alapján. Na mindegy is, a lényeg az, hogy egyik csodálatosabb és különlegesebb volt, mint a másik. Az óceánban ugyan nem sokan fürödtem, mert piszkosul hideg, de azért voltak bemerészkedő emberek, már csak azért is, hogy ne főjenek meg a parton. A barátom bemerészkedett, én csak combig, merthát nem bírtam. De akkor még csak olyan 28 fokos városnézős idő volt. Az egyik partszakasz után pedig felmentünk a magasba, ahol tudjátok mi volt? Európa legnyugatibb pontja! És egyben legszelesebb is, de ezt csak én állítom. Megpróbáltam felvenni egy videót, de semmi nem hallatszik belőle és cserébe még az arcom is olyan, mint aki sírni készül. Ezt leszámítva király hely volt. De ezt úgyis látjátok a képeken. 

Jártunk még Belém-ben is, ahová mindenképpen el kell menni az embernek, ha Portugáliában jár. Itt is rengeteg a múzeum és a látnivaló, ez Lisszabon óvárosa. Belémben láttam ÉLETEEEM legcsodálatosabb építményét, a Szent Jeromos Kolostort. Hatalmas és gyönyörű. Túldíszített és mégsem giccses. Ilyenkor az ember akarva akaratlanul is elámul a látványtól és beleképzeli magát milyen lehetett fénykorában. Legalábbis én. Aztán itt van még a Belém Tower, ahová bejutottunk, de a kilóméteres turi-sor miatt nem tudtunk felmenni a tetejére. Múzeumoztunk is, de ezeket nem részletezem, mert nem egy konkrét turistakalauzt akarok írni. Na és ott a pastéis de belém bevezetű süti, ami portugálszerte híres, de itt csinálták először. Méghozzá azért, mert a kolostorban tojásfehérjével tisztították a ruhát és a sárgájával nem tudtak mit kezdeni. És így született egy remek ötlet a felhasználására. Legalábbis ezt a részt Magyarósi Csaba videójából tudom-akit imádok, tessék nézni. 

Egy másik Lisszabonon kívüli állomásunk pedig Tomar volt, ami jóval északabbra van és nem az óceánparton. Ebből következik, hogy valami bitang meleg volt! Gyakorlatilag rosszul voltam, mikor félkómás állapotban felszenvedtem magam a dombtetején lévő Templomos lovagok várába. De miután jobban lettem, már csak csodálni tudtam az egészet. Majdnem volt olyan klassz, mint a Jeromos kolostor, csak talán még nagyobb volt az egész. Egy egész napot itt töltöttünk, míg bebarangoltuk a várat. A naplementében pedig Tomar belvárosában sétálgattunk, ami nagyon szép volt. A város közepén a folyó mentén volt egy kis szigetecske is, amin átsétáltunk, majd egy paratemplom mellett ücsörögve zártuk a városnézést. 

Körülbelül másfél hete vagyunk itt és már szerencsére jó sok mindent megtapasztaltunk, de még így is akad bőven látnivaló. Csak az idő legyen kegyesebb hozzánk, mert most jelenleg 35-38 fok van és ez estére is alig enyhül. Nagyvonalakban ezeket csináltuk a napokban, plusz bevásárlás, főzés, pihenés, shopping. Ha minden jól megy, írok majd olyan dolgokról is, amik nagyon tetszenek portugáliában és olyanról is, amiket abszolúte nem értek.