Egyik este teljesen összeállt ez a bejegyzés a fejemben, ilyen az amikor az ember álmatlanul forgolódik az ágyban. Aztán most pár nappal később próbálok magamból szavakat kicsikarni és rájöttem, hogy azt sem tudom, miről akartam írni....Egy tipp: ha gondolatod támad, mindenképp írd ki magadból, mert könnyebb utólagosan kitörölni, mint újra felidézni a hangulatot. 

Talán a legegyszerűbb lesz, ha belevágok valahol, lesz ami lesz.

Kicsivel több, mint egy hónapja vagyunk kint Portugáliában. És úgy érzem elég volt. Én tipikusan az az ember vagyok, vagy legalábbis olyannak hittem magam, aki mindenhol otthon érzi magát. Pont egy hónap után konstatáltam magamban, hogy mióta vagyunk itt és még meddig leszünk. És ahogy ezzel számot vetettem, bizony belém nyílalt a felismerés, hogy honvágyam van. Egy ideig bénító hatással bírt rám, mert sosem éreztem még ilyet, sőt igazából elképzelni sem tudtam, hogy milyen. Aztán most csak feküdtem az ágyon és mardosott maga a gondolat is, hogy milyen sokára megyünk haza. Képzeletben otthon jártam, a szobámban tettem vettem, a családommal beszélgettem, Frici cicámat szeretgettem és Miskolc főutcáját róttam. Ami eddig unalmasnak tűnt és kézzel lábbal próbáltam menekülni előle, az egy-kettőre vonzóvá vált. És nem csak ezek a dolgok, még az időjárás is. Noha utálom az őszt, a depressziós hangulatot és az esőt, bennem motoszkál az az érzés is, amikor kellemesen csíp a hideg, de tűz a nap és minden ragyog a színes levelektől. Idilli kép, de még az évszak is hiányzik. Itt most, október 3-án meleg van, eddig is az volt, az is marad egy jó ideig. Itt létünk alatt egyszer esett az eső, amit nem bánok. És a szervezetem mégis úgy gondolja, hogy most már ideje lenne valami másnak következnie. De ezt még a könnyebb része volt elfogadnia, legalább szívom magamba a d-vitamint. 

Szerencsére a honvágy fojtogató érzése nem tartott sokáig, bár még mindig bennem motoszkál a menjünk-haza-vágya. Valószínűleg a rossz kedv abból jött, hogy jól át is vertek minket és nem pedig a városnak volt elég belőlünk. El is mesélem a történetet, de ígérem, nem lesz ilyen lehangoló az egész poszt!

Szóval a történet ott kezdődött, hogy azt hittem a laptopom gallyra fog menni, mikor éjszaka a kikapcsolásnál elkezdett olyan hangosan üvölteni, mint egy motor. Fel is ráztam az uramat mély álmából, hogy tegyen valamit; próbált is, sikertelen volt. Másnap aggódtunk érte, holott a család informatikusai megnyugtattak, hogy valószínűleg, csak beporosodott a lapos belül és egy alapos tisztításra szorulna. Először mindenféle módon próbáltuk szétszedni, hogy kitakarítjuk mi magunk, de sajnos eszközök hiányában ez nem ment, mehettünk a szervizbe. Kedves volt a fickó, habár sokalltuk a 29 eurós árat, az még simán belefért a költségvetésbe, beadtuk pucolásra. Pár napig gép nélkül maradtunk. Majd a csavar itt jött, megérkezett az email, hogy kész és alulra biggyesztve egy szám, amit ők árnak gondoltak: 99ajró. Meg még pár dolog, amit ők meg akarnak csinálni rajta, természetesen a 99 eurós ár felett. Kikerekedett szemmel dühösen rohantunk be hozzájuk, hogy nebasszamármegahétszentség. Én nagyon indulatos ember vagyok, hatalmas pofával...persze ezt csak kulturált keretek közt nyilvánítom ki...csak angolul egy kicsit nehezebb megvédeni magunkat. Az újabb eladó nagyon kedves és nyugodt arccal közölte, hogy tévedés történhetett és félreérthettünk valamit, mert a laptop takarítása 99 euróba kerül. Ja, hogy akkor mi KETTEN voltunk hülyék és süketek? Ja hogy nincs semmi cetli kitéve erről? Ja hogy a same price és a 29 euró az valójában 99-et jelent?! Mindent értünk. Fél óra magyarázás után annyit sikerült elérnünk, hogy átbeszélik az ügyes, kértek 24 órát és emailen értesítenek minket arról, hogy mi lesz. Mi vártunk is. A feszültség pedig vágható volt a levegőben. Természetesen nem írtak nekünk, így bementünk hozzájuk, újból, mert a mi időnk az nem pénz. 59 ajró, ha nem tetszik az ár indíthatnak belső kivizsgálást, de ugye akkor megint laptop nélkül maradunk ki tudja meddig. Megköszöntük-ja nem! és kifizettük az árat. Mikor is itthon néztük meg, hogy nem működik a hang rajta...Az én uram még aznap este 2 órán át, majd apukám távsegítségben facebookon vagy 3 órán át minden lehetséges módot megpróbáltatott velünk-sikertelenül. Volt rá garanciánk, de ehhez a szar bandához mi vissza nem visszük a gépet még egyszer, hogy aztán megint belekontárkodjanak és még jobban tönkre tegyék. Utánanéztünk a cégnek a neten és kiderült, hogy mást is pontosan ugyanígy vertek át. Hipergigafantasztikus. Próbáltuk inkább elfelejteni az ügyet mihamarabb, habár a fogyasztóvédelmet még mindig szeretnénk rájuk küldeni. 

Nos gondolhatjátok, hogy mennyire tesz jót egy ilyen eset az önbecsülésünknek egy külföldi országban. De jöjjön egy kis jó dolog is végre. Az új helyek mindig meghozzák a kedvem az alkotáshoz. Kiugrok a megszokottságból és a pezsgő frissesség átjárja a vérem, egészen az ujjaim végéig és ezt muszáj leadnom valahol. Alkotok. A hely nem is fontos, a látottaknak nincs közvetlen köze a képeimhez, mégis szükséges eleme. Így jött az, hogy egy új technikával kezdtem el foglalkozni. Először a barátomnak egy fanart versenyre egy playstationért készítettem egy képet, majd saját magam szórakoztatására vágtam bele újra a portrékba. Ó ha tudnátok, hogy a lassan már 2 évtized alatt mennyi de mennyi arcot rajzoltam...Én sem tudnám megszámolni, mert hajlamos vagyok a régi, megunt képeimet kidobálni. De a lényeg, hogy világ életemben embereket rajzoltam, festettem, véstem, szobrászkodtam. Ebben teljesedek ki és most jött el az ideje, hogy végre létrehozzak egy felületet is ennek és már maga a gondolat, hogy a képeimnek saját oldala lesz, hihetetlenül felcsigázott és olyan lendülettel töltött fel. >>>ITT<<< tudod megnézni miket készítek és ne legyél bátortalan kedvelni is az oldalt. Ebből következett az is, hogy a portugál szállásadónk meglátta az egyik új képemet és megrendelte a saját portréját. Olyan jó érzés ez számomra! Ha esetleg Te is szeretnél egy képet magadról, családtagodról, barátodról, akkor ne tartsd magadba, hanem nyugodtan vedd fel velem a kapcsolatot. 

Miről is írhatnék még? Ja igen! Ha már ez egy beauty oldal, vagy mi a szösz, akkor szót ejtek egy kicsit ezekről is. Nyilván folyton keresem kutatom az üzleteket, ahol különböző márkákra bukkanhatnék, de talán itt pár Sephorával ki is merül a dolog. Voltam benne, szép szép, van Urban Decay, meg Too faced meg hasonló bitangdrága dolgok, de sajnos vagy nem sajnos, engem semmi nem fogott meg. Na jó, a Born this way alapozó tetszik, de már egy hónapja vacillálok. Hiába vagyok külföldön és hiába vagyok beauty blogger, ha én abból élek, amit a munkám során annó félre tudtam tenni. Nem fogok hülyeségekre költeni, és megvenni a századik szép palettát, csak mer ebben van egy szín, ami nincs meg nekem. Ennél én tudatosabb vagyok. Eleve nehéz dolog a pénzügy külföldön, mert átáll az agyunk arra, hogy mi olcsó euróban...És hiába számolom át forintba és jövök rá, hogy mégsem olyan olcsó az, ha euróban jónak tűnik a többihez képest, akkor az az érzésem, hogy jó áron van. No a Sephorában nincs így, ott egyszerűen minden drága. Más pedig nem igazán van. Kivétel a L'oreal, mert itt kb ezt az egy márkát ismerik, mint "drogériás" márka. Azért írtam idézőjelbe, mert kimondott drogériák, mint nálunk a Rossmann vagy Dm, nincsenek. Cserébe rengeteg helyen van L'oreal. Nagyon unalmas. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom tapasztalni, de otthon sokkal nagyobb a választék mint itt. És sokkal több az újdonság is, főleg hogy olvastam a L.O.V-ről, a Sleekről, stb...

Azt hiszem ennyi, amit most hirtelen ki akartam adni magamból. :) Ha még lesz valami, úgyis rátok zúdítom. :)