Több mint egy év eltelt azóta, hogy utoljára festettem. Rossz érzésem is volt emiatt, mert tudom, hogy az mindig jótékony hatással van a lelkemre. De a munka miatt sosem volt rá időm, vagy ha az lett volna, akkor pedig kedvem nem. Ilyen ez a dolog. Nehéz összeegyeztetni a művészkedést bármivel. Azonban most, hogy sok időm van, a késztetésem is megjött, így ecsetet ragadtam és nekiültem a rég tervezett kis pingálásnak. És tökéletes volt. Az az idő, ami időtlennek tűnik: megszűnt a külvilág és a gondolataim - kikapcsoltam. Szükségem is volt rá. Habár a végeredménnyel nem vagyok 100%ig elégedett, de az alkotás öröme minden másodpercet megért. És igazából nem is vártam többet ekkora kihagyás után.

Az első kép mi más is lehetne, mint egy portré. Még nem sikerült lezárni az előző korszakomat, így a téma hasonló az 1-2 évvel korábbiakhoz. Olajfestékkel készült vászonra.